Michael Thonet kétszáz éve alapította cégét, amelynek neve egybeforrt a letisztult formavilágú, funkcionális, korszerű hajlított fa ülőbútorokkal.
A modern formatervezés előfutára, Michael Thonet a Rajna menti Boppardban született 1796-ban, egy szegény tímár fiaként. 1819-ben nyitotta meg saját asztalosműhelyét, és egy évvel később megnősült. Tizenhárom gyermekük született, akik közül öt fiú érte meg a felnőttkort.
Az 1830-as években a hagyományos faragásnál kevésbé munkaigényes fahajlítási technikákkal kezdett kísérletezni. Kitartó munkával kifejlesztett egy működő módszert: vékonyra vágott furnérlemezeket enyvbe áztatott és felmelegített, amitől formálhatóvá váltak, majd sablonba tette őket, és az enyv megszilárdulása után egy erős, de rugalmas rétegelt faanyagot kapott.
Egyedi megrendelés helyett raktárra gyártott sztenderdizált bútorokat, amelyeket kiállításokon és szakmai vásárokon népszerűsített.
A Gebrüder Thonet cég megalapítása
1841-ben a koblenzi vásáron felfigyelt rá Metternich osztrák kancellár, aki a családi legendárium szerint azt mondta neki, hogy Boppardban örökre szegény marad, menjen inkább Bécsbe. Így – miután a harminc embert foglalkoztató üzeme csődbe ment –, Thonet egész családjával Bécsbe költözött. Külföldiként nehéz volt iparengedélyt kapni, ezért először Clemens Listnél dolgozott, aztán 1849-ben sikerült saját műhelyt nyitnia, 1853-ban pedig fiaival megalapította a Gebrüder Thonet céget.
Állandóan kísérletezett, új módszereket és gépeket fejlesztett, hogy a hatékonyságot növelje. Rájött, hogy a Monarchia erdeiben gyakori bükkfa jól hajlítható, így áttért a tömör bükk használatára, ami egy új korszak kezdetét jelentette.
„A kávéházi szék”
Thonet az értékesítésben is újító volt, az elérhető termékeket katalógusból árulta. A nagy sikerű 4-es számú modellt a bécsi Daum kávéház tette ismertté, ehhez kötődik az első jelentős megrendelés is: 1851-ben 400 darabot szállítottak belőle a pesti Angol Királynő Szállónak. A nagy áttörést azonban az 1859-ben piacra dobott 14-es számú szék hozta meg, amely forradalmasította a kávéházak addig megszokott súlyosabb berendezését, rövid idő alatt ez lett „a kávéházi szék”.
Thonet a redukció mestere, mind a forma, mind a felhasznált anyagok tekintetében. A szék hat darabból állt, amelyeket hat csavarral és két anyával lehetett összeszerelni. Az ülőbútort úttörő módon lapra szerelve szállították: 36 darab fért el egy köbméternyi területen. 1930-ig ötven millió darabot adtak el világszerte az optimalizált sorozatgyártás és a könnyű szállítás miatt a szegényebbek számára is elérhető tömegtermékből.
A szék formája tökéletesen igazodik a funkcióhoz, ugyanakkor az előállítási technológiát tükrözi, amitől a tárgy egyszerre autentikus, átlátható és kortalan. Ez az egyik legsikeresebb ipari dizájntermék, nem véletlenül nevezik a székek székének. Még napjainkban is gyártják, 214-es szék néven.
Michael Thonet 1871-es halála után a már korábban is aktív szerepet vállaló öt fiú vitte tovább a céget, amely a századfordulóra a világ legjelentősebb bútorgyárává fejlődött.
Ember a dizájn mögött
A radikális dizájn poétája: Alessandro Mendini
Mendini az érzelmeket fontosabbnak tartotta a funkciónál, tárgyaival nevetésre akarta bírni az embereket.
