Léptékváltás és önállóan megvalósított ötletek a kényelem érdekében.
Az ember önálló élete első állomásaként, még igazán fiatalemberként, remekül érzi magát egy kis alapterületű garzonlakásban is – mondja vendéglátónk, Tamás. – Ezt az állítást saját tapasztalatomra alapozom, mert jómagam 24 négyzetméteres lakásban kezdtem önálló életet. Imádtam a kuckósságát! Azt nem mondanám, hogy hűséges is voltam, ugyanis az elmúlt mintegy évtizednyi idő alatt, ha jól számolom, 4-5 alkalommal változtattam otthont, de szinte mindig garzont választottam, ám alkalmanként néhány négyzetméterrel egyre nagyobbat. – Mi adott végső lökést a gyökeres változtatáshoz? – Talán az, hogy benőtt a fejem lágya, ahogy mondani szokás, de leginkább ráéreztem menet közben a térélmény varázsára. Néhány éve aztán úgy döntöttem, hogy végképp léptéket váltok. Amellett, hogy fontossá vált a térélmény, bővülő baráti körömet sem tudtam kényelmesen vendégül látni. Rövid keresgélés után döntöttem a 88 négyzetméternyi alapterületű lakás mellett. – Miért szerettél bele ebbe a lakásba? – Először is, mert parkra néző, és régi építésű ház lévén a beosztása is hagyományos, amelyen az előző lakó szerencsére semmit nem változtatott. Sőt ami talán a legmegkapóbb, hogy mindenhol megmaradtak az eredeti nyílászárók. Például az előszobából gyönyörű üvegkazettás dupla szárnyú ajtó vezet a tágas hallba, amelyet hasonló kivitelű, hármas tagolású ajtó köt össze a nappalival. Az utóbbit pedig klasszikus dupla szárnyú teliajtó választja el a hálószobától. Magyarán a bejárati ajtótól a hálószobáig egybenyitható a lakás. Az is tetszett, hogy az előszobából diszkréten oldalirányba nyílik a konyha, ebből a cselédszoba, amelyben remek dolgozó- és vendégszobát rendeztem be. – Az utóbbi mondatot arra enged következtetni, hogy a lakberendezéssel egyedül birkóztál meg. – Minthogy az összes előző lakásomat is én „lakberendeztem”, szereztem némi jártasságot a témában, persze szorgalmasan forgattam, nézegettem a hazai és külföldi lakberendezési lapokat is. Az első pillanattól biztos voltam abban, hogy a korábbi lakásaimmal ellentétben itt nem szeretnék színes falakat, inkább megnyugtató bézst alkalmaztam. A színességet maximum néhány kiegészítővel hoztam be a lakásba, mint például a gondosan válogatott keleti szőnyegekkel és néhány képpel a falon. Pontosabban a nappaliban és a hálóban egy-egy meglehetősen markáns árnyalatot használtam, mint a nappaliban a padlizsánlila bársonykárpitú kanapé és a háló ágyvégénél a csokibarna fal. Illetve a konyha kapott pasztellzöld árnyalatot, amelyhez fehérhez közelítő bézs árnyalatú konyhabútort terveztem…. A cikk teljes terjedelmében a Lakáskultúra áprilisi számában olvasható
