Másfél szoba, önálló ízléssel
Első önálló lakásának keresésekor vendéglátónk egyik legfőbb szempontja az volt, hogy munkahelyéhez, a „Klinikákhoz” közel legyen. Mint fiatal pályakezdő orvos anyagi helyzete okán csak kis alapterületű, olcsón fenntartható lakások között nézelődhetett. Pontosabban édesanyja válogatott a szóba jöhető hajlékok sorában, így akadt az 1800-as évek végén épült, patinás hangulatú, körúti házban a 45 négyzetméteres másfél szobásra. – Nagyon elhanyagolt állapotú, rossz beosztású volt a lakás, ezért a teljes körű felújítás mellett a funkciók újragondolását, átszervezését is fontosnak tartottam – mondja vendéglátónk. – A „hogyan” pedig szinte már az első szemrevételezéskor körvonalazódott bennem. Tudtam például, hogy tágas nappalit szeretnék, melynek megvalósítását a másfél szoba egyikében, természetesen a nagyobb alapterületűben képzeltem el. Csakhogy itt kellett elhelyeznem a konyhát is, amely eredetileg a félszobában „lakott”. Nem volt más választásom, mint hogy a méretes cserépkályha eltávolítása után, szinte a helyére telepítsem a konyhát, melléje az étkezőt, egy térben a nappalival. Csak kevés, de nekem tetsző bútort használtam a berendezéshez, hogy minél kellemesebb térérzetet teremtsek. Az előtérből nyíló, valamikori konyha helyén pedig épp akkora, szeparált hálószoba lett, amelyben kényelmesen elfér a nagyméretű heverő egy-egy éjjeliszekrénnyel a két oldalán, és még egy beépített gardróbszekrénynek is maradt hely. A bejárati ajtóval szemben lévő fürdőszoba eredeti funkcióját megtartva maradt az eredeti helyén, ám felújításához tégláig kellett leverni a vakolatot. – Mindenesetre a kész lakás hozzáértő szemekről, kezekről tanúskodik… Akadt szakmai segítség a tervezésben, átalakításban? – Szakember nélkül, teljesen egyedül gondoltam ki az egészet, mi hol, hogyan legyen. Persze előtte elmélyültem néhány lakberendezési könyv tanulmányozásában és folyamatosan lapozgattam a lakberendezési magazinokat is. A megvalósításhoz pedig remek mesterembereket találtam, akik amellett, hogy jó minőségű munkát végeztek, egy sor praktikus ötlettel is segítették a kivitelezést. A felújítás másik sarkalatos pontja az volt, hogy az eredeti ajtókat, ablakokat mindenáron megtartsam, hiszen ezek adják az egésznek a varázsát. Továbbá, hogy a természetes fényviszonyok maximálisan érvényesüljenek, fehér közeli, világos színű bútorokat választottam a nappali-konyha-étkezőbe,kezdve az IKEA-ban talált konyhabútortól a szellős vonalú étkezőbútorig. Mindezt finoman kiemelendő a fal, mint háttér, bézsszínű lett. Kedvenc színem a zöld, így nem véletlen, hogy ahol csak lehetett, „elsütöttem”. Ezért pasztellzöld burkolatú a konyha terét kijelölő padló, illetve a fürdőszoba fala szintén zöld csempeburkolatot kapott. A hálóban pedig, ahol nem fontos a „fényár”, kissé markánsabb zöld uralja a teljes falfelületet. – A nappaliban néhány, a 60-as, 70-es éveket idéző bútor látható, amelyeket manapság a retró jelzővel illetünk… – Nem véletlen, mert ezek a gyerekkoromat idézik. Kissrácként elsősorban a nagyszüleim lakásában láttam effajta bútorokat, és valahogy a szívemhez nőttek. A lakás berendezésekor eltökélt szándékom volt, hogy minél több ebből a korból származó darabbal vegyem körül magamat, de nem csupán bútorral, hanem más kiegészítőkkel, dísztárgyakkal is. Nem volt egyszerű megtalálni őket, mert az Ecseritől kezdve a bútorbizományi üzletekig mindenhol kutakodtam utánuk, és csak erre a néhány nekem tetsző, eredeti darabra sikerült rábukkanni. De nem adom föl! Ha mást nem, akkor az eredetiek hű másolatai közül szerzek be néhány új keletűt. Lakáskultúra 2010. szeptember
