Negyedik otthonától búcsúzik a lány, akinek minden lakás egy új alkotóterep; ezernyi kihívással kecsegtető játéktér, ahol az emlékként őrzött tárgyak, bútorok és az új terek között teremt összhangot.
Szinte hihetetlen, hogy a lelakott, kifejezetten ellenszenves ingatlanban meglátta a nagy lehetőséget. A harminc éve egy alapos nagytakarítást sem látott szobák megindították a fantáziáját és sikerült belelkesítenie férjét is a kalandra. Majd a vásárlást követő második héten – azaz tizennégy nap elteltével – elkészült a képeken látható vidám, karakteres, szeretni való lakás.
Mindebből látszik, hogy Veronika már nem először követi a fent említett koreográfiát, épp negyedszer vág bele, hogy sarkaiból kifordítson, majd saját ízlésére formáljon egy jobb sorsra érdemes hajlékot. Előző, extrém módon tarka 27 négyzetméteres otthona után – melyen hosszában átgyalogolni alig tartott 10 másodpercig – ezúttal erre a dupla méretű, letisztultan monokróm hangulatra váltott, mely higgadtabb korszakát tükrözi.
A stílusváltással járó gondolatait blogjában osztja meg a nagyvilággal, miközben design és redesign ügyben véleményt formál és tájékoztat. Posztjaiban személyes ötletek sorakoznak az „olcsót, szépet, saját magad” témakörből, mely számára kimeríthetetlen forrás. Ám ezt az új, fekete-fehér közeget is konzekvensen elborítják kedvenc tárgyai, melyektől oly nehéz megválni még egy megfontolt harmincasnak is. Mert Veronikát, mint hűséges emlékek, követik a csecsebecsék.
A vidéki szülői házból, falusi padlásokról, városi antikvitásokból, szanált mozikból, épületbontásból, 80 éves barátnőtől kéredzkednek hozzá… Faládákban kucorgó textíliák, papírmasé bőröndökbe rejtett porcelánok, képekről álmodozó fakeretek, cizellált gyertyatartók, opálos üvegcsék – minden helyiségbe jut belőlük. A modern skandináv konyhával büszkén néz szemközt a századfordulós előszobafal, s ugyanitt bádogvedrek, kuglófsütő formák, tejeskannák sorakoznak a lapraszerelt szekrényeken. Ahogy a lábas kád is látványosan eltűri a vele egy fürdőszobában látható modern Zalakerámiát, az antik elsősegély-szekrénykét és retró tükröt.
A saját festésű, csíkos falú hálószobában emlék-anyagból varrt párnák, avítt babák és mackók, trendi táskák és kalapok képviselik a nyaralós élményeket, a gyerekkori hangulatokat. Az eklektika stílusjegyeit leginkább a dolgozót és étkezőt is befogadó napfényes lakószoba hordozza, ahová a tér tágasságát hangsúlyozó fehér burkolatot terveztek a házigazdák. Ahol a Mária téren talált ónémet ruhásszekrény és a jezsuita szerzetestől kapott redőnyös irattartó egy nyelvet beszél a százéves satupaddal… Ahol a világosra koptatott szocreál könyvtári üvegvitrin és a százhúsz éves lépcsőházi vaskorlát méltó társaságra talál Vancsó Zoltán és Oláh Gergely Máté fotográfiáival vagy épp Veronika képeivel. Mert vendéglátóink szerint mindegy, hogy kortárs vagy antik, retró vagy redesign. Fő, hogy értéket hordozzon, érzelmeket gerjesszen, szürke hétköznapokat színesítsen, azaz gyönyörködtessen.
Következő otthonukról is így álmodoznak.
