Jó áron igényeset

Beteljesült a fiatal pár kertes ház utáni vágya, amikor a budai, kétlakásos családi házból az egyik, eladásra kínált részre rábukkantak, beleszerettek és megvették. Tetszett nekik a jó közlekedésű, csendes, zöld környezetű, viszonylag új építésű házrész, amelyben a mintegy 200 négyzetméternyi lakás három szinten osztozik. Az alsó, pinceszint egyelőre rakodó, tároló és gyerekdühöngő szerepet játszik, ám idővel relaxálówellness funkciót szánnak neki szaunával, pihenővel. A második, bejárati szinten eredetileg is a közösségi helyiségek, mint a konyha-étkező-nappali kapott helyet. A nappaliból vezető lépcsősor pedig a felső szinten osztozó két gyerekszobába, szülői hálóba és a fürdőbe vezet. – Az eleve jó beosztású lakást szerettük volna a saját képünkre formálva felújítani, berendezni, azaz fiatalos, modern hangulatúvá tenni – mondják vendéglátóink. – Ám ehhez olyan szakembert kerestünk, akinek a munkái közel állnak az elképzeléseinkhez, és ami még fontos volt, hogy a lakás felújítására, berendezésére szánt, viszonylag szerény keretünket se lépje túl. A lakberendezési magazinokban többször is láttuk Müller Mónika egy-egy munkáját, s amikor kiderült, hogy a költségvetésünkön belül maradva vállalja a feladatot, őt választottuk. – Aki a lakásba lépve szemrevételezi az enteriőröket, alighanem a luxus kategória közelében helyezi el a látottakat – állapítom meg. – Célom is volt, hogy effajta érzetet keltsenek a berendezett enteriőrök – mondja Mónika. – Másrészt pedig, hogy minél tökéletesebben betöltse egy-egy enteriőr a neki szánt funkciót úgy, hogy a két szint elegáns forma- és színegysége is hangsúlyt kapjon. Ami a színvilágot illeti, a megrendelőkkel egyetértésben már az önmagában is merésznek ható, ám elegáns bronzos-ezüstös-arany árnyalatokat következetesen kombináltam a lila többféle változatával. Formavilágában pedig a letisztultat vegyítettem a neobarokkos megoldásokkal. – Ezúttal elmaradt a falmozgatással történő téralakítás? – Nem egészen. Egyetlen helyen, a legfelső szinten hajtottunk végre némi falmozgatást. Nevezetesen az eredetileg túlméretezett fürdőszoba, külön WC terét összevonva egyúttal meg is kurtítottuk, mégpedig egy, a hálóból nyíló, járható gardrób javára. Kisebb, ám rendkívül praktikus változtatás a konyha-étkező terében is történt. Az előző tulajdonosok ugyanis a konyhát lépcsőfoknyinál is magasabb dobogón rendezték be, gondolom, azt jelezve, hogy hol ér véget a konyha és hol kezdődik az étkező tere. Amikor ezt megláttam, a lelki szemeim előtt megjelent a háziasszony, aki forró étellel az étkező felé tartva rosszul számítja ki a dobogó magasságát, és máris kész a baleset. Ki a dobogóval! – mondtam „víziómra” hivatkozva a fiataloknak, akik maximálisan egyetértettek az ötletemmel. Ráadásul a konyhaétkező-nappali tere így még egységesebbé vált. – Kanyarodjunk vissza a valóban merész színösszeállításhoz, melyet nem csupán az egyes szintek berendezésénél és összehangolásánál használtál, hanem a két szintet összekötő „lépcsőházban” is. – Minthogy a költségvetésbe már nem fért bele a lépcsők cseréje, ezért gondoltam, hogy a falakat igazítom a harmóniához, amely egyúttal elvonja a tekintetet a régi lépcsőkről is. Ezért lett a felső szinttel szemközti fal a lépcsőházban „kapart ezüst”, vagyis a glettszerű anyaggal bevont, majd ezüstre festett falfelületbe azon frissiben hullámokat rajzolt a festőmester. A lépcsőház másik két fala pedig bronzos árnyalatú festéket kapott. A lépcsőkorlát eredetileg igencsak banális oszlopát, amely a földszintig folytatódó nagy „buta” falfelület volt, ezüst-fekete pöttyös tapétával bolondítottam meg, így a lépcsőház látványos térelemévé vált, és mint „összekötő” a két szinttel is összhangba került. – A bútorok többsége láthatóan egyedi, kezdve a konyhaberendezéstől az étkezőbeli tálaló- és bárszekrényen át a nappali polcrendszeréig, a hálóbeli gardróbszekrényekig, nem kihagyva a fürdőszobát sem. – Valóban valamennyi saját tervezésű és egyedi kivitelezésű, mert így könnyebben, egyszerűbben egységbe tudtuk hozni és tartani a szín- és formavilágot. Persze ez nem jelenti azt, hogy mérhetetlen mennyiségű pénzt emésztett föl, hiszen olcsó, ám azon belül a lehető legjobb minőségű anyagokból készültek, és néhány ötlettel feltupírozva nem csupán egyediek, hanem rendhagyó, különleges megjelenésűek is lettek. Például a hálószoba laminált bútorlapból készült, beépített gardróbszekrényei nem a hagyományos laminált frontfelületet kapták, hanem bronzos krokodilmintás, lemosható viniltapétával fedtük azokat, így a lila szegélyléccel díszített szekrényajtók falfelület benyomását/látszatát keltik. Ugyanezt a két – bronzos-lila kombinációjú – színárnyalatot sikerült föllelni levélmintás tapétaként, amellyel az ezüst ágyvég mögötti falat díszítettük. – A szín- és formavilág harmóniája a konyha, valamint a fürdőszoba beépített bútorain is tetten érhető. – A lila és az ezüstszürke kombinációt használtam mindkét helyen letisztult formavilágba öntve, csak a színek arányait osztottam másként. A konyhában az ezüstszürke felületek dominálnak, a fürdő jobban elbírja a bujább lilát kevés szürkével. – Végül szemügyre véve a világítást, megállapíthatjuk, hogy az is meglehetősen egyedi, ám összehangolt nemcsak az enteriőrökkel, hanem a lámpaformák is egymással. – Az étkező-konyhába és a nappaliba, mivel egy térben vannak, azonos megoldást használtam. Nevezetesen külön a konyha-étkezőt átfogó és külön a nappali mennyezetére egy-egy függesztett, gipszkarton álmennyezetet építettem, amelyekre ugyanazokat a Coelho-féle, elérhető árú, ám elegáns lámpaburákat választottam az általános világításhoz. Ezek rokona kapott helyet a hálószobában is, természetesen gipszkarton álmennyezetre téve, amelyet – ahogy a konyha-étkező-nappalibelieket is – a széleket körbefutó, rejtett LED-világítással emeltem ki még hangulatosabbá téve az enteriőrt. Továbbá a lépcsőház látványát is rejtett világítással dobtam föl. Mindent összevetve úgy tűnik, hogy Müller Mónika lakberendezőnek sikerült szerényebb összegből igen látványos, ötletekkel tűzdelt, fiatalosan dinamikus lakást teremtenie teljes összhangban munkálkodva a megrendelőkkel.