A Duna közelsége, a Parlament és a hidak megunhatatlan látványa, a lüktető, nyüzsgő városi környezet volt a döntő érv a lakás kiválasztásánál.
Az első közös otthonát tervezgető pár a Duna környékén keresgélt, amikor a szerencse – és egy lelkes közvetítő – jóvoltából rábukkantak erre a közel 100 m2 alapterületű lakásra, amelyhez ráadásul még egy elbűvölő terasz is tartozik.
– Alig hittünk a szemünknek, amikor az ablakon kitekintve először megpillantottuk a kilátást – idézi fel Dóra a néhány évvel ezelőtti eseményeket. – Egy pillanatig sem tétováztunk, hiszen a legmerészebb vágyainkat is fölülmúlták a kivételes adottságok: előttünk a Parlament teljes pompájában, a Margit híd, a Lánchíd, ha pedig kicsit oldalra nézünk, még a Szabadság-szobor is látható.
A költözést persze egy teljes felújítás előzte meg, mivel a 60-as években épült társasházban lévő lakást nemcsak esztétikailag, de műszakilag is át kellett alakítani. Szerencsére az alapterület lehetőséget kínált a pár elképzeléseinek megvalósítására. A fiatalok alapvetően olyan tereket képzeltek el maguknak, amelyekben együtt és egymás mellett is kényelmesen és zavartalanul élhetnek. Ezért áttekinthető alaprajzú, világos, szellős beosztást terveztek, a kényelmet szolgáló két fürdőszobával, a hazai átlaghoz képest nagy gardróbszobával, aminek külön előnye, hogy így a lakófunkciót betöltő szobákban egyetlen szekrény sem foglalja a helyet.
– A nappali és az étkező esetében egyaránt meghatározó elem a falak teljes hosszában elhelyezkedő ablaksorból feltáruló panoráma, ráadásul a természetes fényözön is átjárja a tereket még a legzordabb téli napokon is – magyarázza házigazdánk.
A tervezésbe a pár egyedül vágott bele, bár rengeteg szakmai kiadványt, folyóiratot tanulmányoztak a döntések előtt.
– Pontosan tudtuk, hogy mit szeretnénk: olyan otthon kialakítása volt a célunk, amelyben a világos, átlátható helyiségek mentesek a zsúfoltságtól, mégsem kelt steril, rideg hangulatot. A bútorok letisztult vonalvezetésűek, térkímélőek, ám kényelmesek. Hasonló okokból dominál a lakásban a szintén térérzetnövelő fehér és kékesszürke, illetve megjelennek a Duna hol kékeszöld, hol ezüstös víztükrére reflektáló árnyalatok. A korszerű anyaghasználat mellett igyekeztünk megőrizni a 60-as évek jellegzetes belsőépítészeti jegyeit, így az eredeti alaprajzon mindössze néhány módosítást hajtottunk végre – összegzi Dóra, majd mosolyogva teszi hozzá: – Jó itt lakni. Olyan városi kuckó ez, amelynek ablakából egy finom kávé szürcsölgetése közben figyelhetjük a város nyüzsgését, a rakparton kígyózó autósort, az aktuális futóversenyeket, a Duna vízállását követő, sűrűbb vagy ritkább hajóforgalmat, a Margit hídon átsikló sárga villamos hernyóját. Újabb átalakításba csak akkor kezdenénk, ha bővülne a család.
