Hosszú évekig várt vevőre a budai vár egyik igen régi kis lakóháza. A kívülről kellemes, belülről azonban jóformán használhatatlan, csúnya és elhanyagolt épület ma – szakszerűen feltárt építészeti elemekkel, újonnan alkotott, jól lakható terekkel és kivételesen szép, modern berendezéssel – a vár egyik igazi gyöngyszeme lett.
A tulajdonos határozott elképzelését egy belsőépítész csapat segítségével valósították meg, így megfelelő szakértelemmel és óriási lelkesedéssel teremtették újjá a régi épületet. A ház története a középkorig nyúlik vissza, ahogy azt a most feltárt Árpád-kori, 1300-1400-as évekből származó ülőfülkék is bizonyítják. Az eredetileg kéthelyiséges, földszintes, alápincézetlen épületet az évszázadok során rengetegszer átépítették. Az épület homlokzata is többször változott, klasszicista jellegét a hatvanas években kapta vissza.
32-33-1-d0000C5710455353e33ed.jpg Az épület beosztása is logikus: a földszint a vendégeké lett, ahol a konyha és egy kis vendégszoba is elfért, az emelet pedig a télikerttel, hallal, könyvtárszobával valójában a családnak, a szűkebb baráti körnek szánt nappali funkcióját tölti be. A legfelső szintre, a korábbi, lepusztult padlás helyére került a háló, a fürdő és a terasz, a zárt, intim családi élet színtere. Az íves átjárók, boltozatos födémek sokfélesége természetesen megmaradt, s mindezek az épület sajátos báját jelentik. A belsőépítészek a látványt csak olyan finom jelzéssel igyekeztek összhangba hozni, mint a nappali bejáratának kőbéllettel rendezett magassága.
