Az újjászületés művészete

A házaspár az épület és a telek adottságai láttán azonnal beleszeretett az ingatlanba, mely egyúttal határtalan kreativitásuknak is teret engedett. A Balaton közeli parasztház kialakítása és berendezése a tulajdonosok kifinomult stílusérzékéről árulkodik. Az összhang nem a véletlen műve, hiszen Szőnyi Tibor pályafutását mint formatervező kezdte. Eleinte olasz és svéd műhelyekben mélyítette szaktudását, majd idővel érdeklődése a belsőépítészet felé fordult, melynek kiteljesedéseként számos hazai és külföldi projekt megvalósításában is részt vett. Tibor jelenleg egy nemzetközi kulturális szervezet vezetője, míg felesége, Tamás Anikó egy francia vállalatnál neves divatházak kollekcióinak gyártását koordinálja. Mindketten művészetkedvelők, akiknek megadatott az a kivételes lehetőség, hogy azzal foglalkozzanak, ami boldogságuk forrása, a művészet állandó szereplőjévé vált munkájuknak és hétköznapjaiknak. „A felfedezett kis parasztháznak már ?lelke? volt, csak új ruhára vágyott” – vallja a házaspár, melyet az idő tett azzá, ami – így külalakját és belső tereit átgondolva mindvégig arra törekedtek, hogy a ház meglévő és menthető tartozékait felhasználva keltsék új életre azt.A közel 80 négyzetméter alapterületű házat főleg saját maguk pihenésére és kikapcsolódására alakították ki, de gyakran a már felnőttkorban lévő gyerekek, a család és barátok is vendégeskednek náluk, ezért a két hálószobában és a nappaliban is olyan megoldásokat használtak, hogy alkalomadtán akár nyolc fő részére is meg tudjanak ágyazni. A nyaraló „újratervezésénél” a parasztházakra jellemző egyszerűség volt a fő szempont, Tibor és Anikó célja mindenekelőtt az volt, hogy meleg, otthonos enteriőröket alkossanak, amelyek esztétikai igényeikhez is maximálisan igazodnak. A parasztház egyik fő jellegzetessége, hogy tiszteletben tartja a letűnt korok értékeit, nem hagyja azokat figyelmen kívül, sőt olykor mintha még tisztelegne is előttük. Ilyen érzéseket tükröz a „tisztaszoba” fogalmának továbbéltetése is, mely ha nem is teljesen tudatosan, de viseli az egykori profán élettől elzárt – menyasszonyok búcsúztatásakor és temetésnél a halottak felravatalozására használt – templom szférájához hasonló szoba néhány karakterjegyét. A vidéki lak a pihenés mellett egyben a tulajdonosok városi létből fakadó „természetéhségét” is csillapítja, akik a „zöld” vágyak beteljesítésére is fordítanak időt, még ha az munkával társul is: sokat dolgoznak a kertben, gondozzák a gyümölcsfákat, virágokat, fűszernövényeket és zöldségeket – így ahogy csak idejük engedi, legyen az tél vagy nyár, szívesen látogatják a kis házat. Természetesen a meleg hónapokban virágzik igazán a telken – és környékén – az élet, amikor az itt megpihenők szívesen vonulnak le a Balaton partjára, piknikkosarat készítenek, és a víz mellett élvezik a finom falatokat. De nem kell a háztól messzire menni, hiszen az épülethez kapcsolódó kert egyben a reggelik és vacsorák elfogyasztásának tökéletes helyszíne is: nagyobb társaság esetén a lugasban kerül az étel terítékre, romantikus étkezések alkalmával pedig a kert sarkában, egy kisebb asztalon, ahonnan egyúttal a táj panorámája és az utcában lévő templomtorony, valamint a szomszédos falu két templomának látványa tárulkozik fel. A tulajdonosok szíve csücske minden bizonnyal a kert: Tibor kedvenc helyszíne a kinti fürdő – melyet azért alakítottak ki, hogy nagyobb vendégsereg esetén a férfi tagok is „fürdőszobához” juthassanak -, míg Anikó leginkább a fűszerkertet és az akácfákkal övezett kerti étkezőt részesíti előnyben.A házban hidegebb időben is van mód a társasági élet kiteljesítésére, a hűvösebb napokon elsősorban a nappali szoba – főleg a konyha közelsége miatt – funkcionál szociális gócpontként. A tulajdonosok művészet iránti érdeklődésének nyomai fellelhetők a szobákban is, gyűjteményük egyes darabjai ékesítik és teszik izgalmassá a fehérre meszelt falakat. A nappaliban Andrew Whammond és Edoardo Piva alkotásai mellett Németh Miklós festményei nyújtanak esztétikai élményt, míg a hálószobákban Andrea Kobayashi és Osamu Fukuda alkotásai stimulálják a házat életre keltők érzéseit. Szőnyi Tibor és Tamás Anikó tisztelendő és példaértékű törekvése, a hagyományos dolgok és múltbéli életérzések megőrzése és fenntartása egyfajta vintage hangulattal, francia vidéki szín- és formavilággal egészül ki és rugaszkodik el a parasztházak megszokott jellemzőitől. A bútorok felújítása is mindezek fényében történt, a tárgyak nagy részét Tibor saját kezűleg renoválta és kárpitozta. A nappaliban található három széknek például már minden rugója kilógott, évtizedek óta a padláson tárolták őket. Ám Tibor addig dolgozott rajtuk, amíg ismét erős és mutatós darabokat kreált belőlük, s e nemes cselekedettel több évtizeddel megnövelte élettartamukat is. A többi lakberendezési tárgynak az épülettel egyetemben mind-mind saját története van, s a tulajdonosok „építő” hozzáállásának köszönhetően kaphattak ismét értelmet, funkciót, és lett kisugárzásuk. A kreatív tettlegesség mögött egyfajta fenntartható szemlélet is meghúzódik, nevezetesen annak a viselkedésmodellnek a filozófiája, mely a pazarlóan fogyasztó társadalom szokásait hivatott megváltoztatni oly módon, hogy a dolgok eltékozlása helyett azok újjáélesztésére és megóvására helyezi a hangsúlyt. Lakáskultúra 2011. július-augusztus