Az Árkay-villa újraélesztése

Egy kis-svábhegyi villában járunk, az egyikben a leglepusztultabb, legelhanyagoltabb és a megnövő, burjánzó növényzet által lassan legelborítottabbak közül. Megvettek két ócska lakást. Kilátástalanul ócskát. Egymással szomszédosat, amik ketten az egész szintet adják. Az egyik lakás vasketreccel védett, utólagosan buherált üvegtetővel fedett lépcsővel nyílik a kertből, a másik egy meglepően szép falépcső előtt, ami egy lépcsőházszerű helyen van. Az egyik lakásban van egy üvegezett veranda, épített üvegfallal elválasztva. Itt van egy kis fény, különben minden sötét és áporodott… Próbáltam kitalálni, hogy milyennek tervezte Árkay Aladár, az építész. Ezen a szinten lehettek a közösségi terek, a szép falépcső a könyvtárból mehetett fel a hálószobákba.

villa-d0000DE4Cf89147324757.jpg

– Valami nagyvonalúságot szerettünk volna visszaadni a felszabdalt terek helyett– meséli vendéglátónk. A tervezési program szerint két hálószoba és egy dolgozó, vagy vendégszoba kellett a nappali-étkező-konyha terek mellé. És a zuhanyozós vendégmosdón kívül, szerettünk volna még egy jó nagy, tágas fullos, (kád, zuhany, WC, bidé) fürdőszobát. A tervezés első pillanatában az épület beugró sarkába szobányi teraszt terveztem, meg még egy másikat az étkező elé. Első nekifutásra három verzió született, ami mind kielégítette a feltételeket. Az egyiknél étkező, a másiknál háló, a harmadiknál nappali került a verandára, hiszen az a legjobb hely, és menetközben, mikor lehullottak a levelek a fákról, kiderült, hogy onnan a várra lehet látni. Az emeleti lakásban egy építész lakik. Az ő kutatásai nyomán tudjuk, hogy a villában eredetileg egy kétszintes lakás, és egy alagsori szobakonyhás szolgálati lakás volt. És hogy az építtető amatőr botanikus volt, aki különleges, értékes fákat ültetett. Például egy hatalmas császárfa van az épület mögött a kertben. A vakolat leverése után kiderült, hogy nem is elég szépen falazottak, viszont előkerült, amire nem is számítottunk, hogy poroszsüveg boltozat van a veranda felett. Ez azt jelenti, hogy acél I gerendák (a vonatsínhez hasonlóak) közé, egészen enyhe ívben téglaboltozatot falaznak. A szép falépcső, ami a szomszéd lépcsőháza maradt, eléggé döngött. Hangszigetelést építettünk elé, és az elé nyersen hagyott téglafalat, ami épített könyvespolcnak készült, de olyan szép lett, hogy egyelőre nem építették be, hogy a boltozatokban és a címeres téglákban gyönyörködhessenek. A veranda térbővületként teljes szélességében folytatja a nappalit, csak a padlóburkolat léptékváltása és a falszín változása tagolja az öntöttvas oszlopokon kívül. Megtartottuk a veranda jobb oldalán a franciaerkélyt, ami a déli napot engedi az étkezőbe. A másik oldali határát teljesen elbontottuk, a kicsi helyiségeket egy kétablakos konyhává egyesítettük, amit csak bútorok tagolnak az étkezőtől. A nappali, étkező, konyha burkolatán sokat töprengtünk. A tisztíthatóság és a padlófűtés miatt követ gondoltunk, de nem akartuk hogy túl rideg legyen. Úgy legyen kő, hogy nagyon szép, és kőszerű legyen, de kicsit azért fa is legyen. A három helyiség burkolata egy burkolólap család, az összes családtag felvonultatásával. A nappaliban, az ülőgarnitúra alatt diófa berakás van, mint egy szőnyeg, szintben, elválasztó csík nélkül, hézagmentesen. Szép nagy ajtókat, ablakokat terveztünk, és azt akartuk, hogy azért mert tökéletesen hőszigetel, még ne legyen túlságosan vastag az ablak osztása és a kerete, hanem hasonlítson a szép, régi ablakokhoz. Trópusi tölgyre esett végül a választás. Az egyik legnagyobb attrakció a fürdőszoba. Annak idején a két lakás egy-egy kis szobája volt, kettéválasztva. A főszerep a formatervezett, ellipszis alakú pezsgőfürdős kádé és vele szemben az elegáns, minden térhatárolást mellőző zuhanyozóé, ami nem más, mint egy hatalmas zuhanyrózsa, és alatta egy kőből faragott, hét milliméter mélységű, ovális kőperem. A lakás és a ház magas színvonalú és értékmegőrző kialakítása a tulajdonosait dicséri. A felújított épület helyi védettséget kapott.