A felújítás láncreakciói

A felújítás végül is kisebb átalakítással is járt, amelynek egyik mozgatórugója az volt, hogy az eredeti, funkciók szerinti térosztás már nem felelt meg a megrendelők igényeinek, illetve a bútorozásuk sem bizonyult kielégítőnek. – Különösen két sarkalatos pontja volt a térrendezésnek – magyarázza Müller Mónika lakberendező. – Az egyik a meglévő gardróbszoba alapterületének növelése az „elméretezett” tágasságú szülői háló rovására, a másik pedig a szeparált konyha-étkező összenyitása a nappalival. Az utóbbi okozott némi fejtörést, minthogy az egyik, a válaszfalba épített, fontos tartóoszlophoz nem nyúlhattunk, ezért funkcióval ruháztuk fel úgy, hogy szinte észrevétlenné vált. Nevezetesen, mintegy kétméternyi távolságban megdupláztuk és a két oszlop közé épített parapetfallal határoltuk el a konyhát a nappali-étkező terétől. – Egy-egy, eredetileg korlátozottra tervezett lakásátalakítás gyakran láncreakciót indít el. Ezúttal sikerült itt határt szabni? – Természetesen mérlegeltük a lakás egyéb helyiségeinek funkcióját, beosztását is, és valóban szükség volt további kisebb tér- és funkciórendezésre, hogy minden a helyére kerüljön. Például a konyhával szemben, a közlekedőből nyíló kamrafülkét megszüntetve a mellette lévő vendég vécéhez nyitottuk, s a helyén épp elfért a bojler és a mosógép, valamint egy ruhaszárító fregoli. Mindezt a vécé terétől elegáns reluxával szeparáltuk. Egyébként a mosógépet a gardróbból telepítettük ide, ezzel is növelve a tárolás alapterületét. – Alighanem jelentős változás történt a lakás szín- és a berendezések formavilága terén is… – Az eredeti világos tónusú enteriőröket a megrendelők már meglehetősen unták, helyette barátságos, meleg árnyalatú, sötétebb tónusokra vágytak, elegáns, kozmopolita kivitelben. Valójában az eredeti nappalit is meghatározó, L alakban körbefutó, sötétbarna BoConcept-polcrendszert mint kedvelt és megtartandó bútort nevezték meg etalonnak, amely időtállóan elegáns darab. Erre reflektál a tereket összefogó, dióbarna parketta mellett a „konyhatakaró” parapetfalat közrefogó két oszlop magasfényű mozaik csempeborítása. Mindennek ellensúlyozására, könnyeddé tételére használtam a bronzos, óarany árnyalatokat például az egyedi tervezésű, kivitelezésű konyhabútor frontfelületén vagy az étkezőbeli székek műbőr kárpitján, valamint a padlizsán árnyalatait a nappali ülőgarnitúráján és a sötétítőfüggönyökön. – Az eredeti képek láttán úgy tűnik, hogy a legmerészebb váltás a gyerek, pontosabban a tinédzserkorú lány szobájában zajlott le, s a legkisebb átalakulás a szülői hálóban esett. – Meglehetősen jellegtelen színek uralták a gyerekszobát, és a berendezése sem volt már praktikus. Igaz, közben hölggyé serdült a tulajdonos, tehát az egyébként kellemes méretű szobát a háló, tanuló funkciók mellett a barátnők fogadására is alkalmassá kellett tenni. Ezért a kissé markáns pink és árnyalatait kombináltuk a főként bútorok és kevés falfelület képviselte fehérrel, így üdén „nőies” enteriőr született. Ami a szülői hálót illeti, a megrendelők ragaszkodtak a sokat tudó, nagyon kényelmes Demko Feder-féle hálószobabútorhoz, itt valóban csak a színekkel operálhattunk. Minthogy a vizes helyiségek kivételével mindenhol, így a hálóban is ugyanazt a dióparkettát használtuk, értelemszerűen ehhez igazítottam a színvilágot a főként a textíliákon, illetve az ágyvégnél használt tapétán. S már attól is barátságosabb lett a háló tere, hogy a gardróbszobához csatolt, mintegy 60 cm-nyivel csökkent a túlméretezettsége. A vizes helyiségekben, a vendég vécé és fürdőszoba terében szintén egységesen gyöngyházfényű fehér mozaikcsempét alkalmaztunk fal- és padlóburkolatnak egyaránt. A megrendelők egyöntetű véleménye szerint sikerült modern hangvételű, elegánsan lakályos otthont varázsolni, amely tágas és jól bútorozható. Mint mondták, olyan, mintha egy vadonatúj lakásba költöztek volna. Lakáskultúra 2010. november