Életem egyik legkellemesebb hétvégéjét töltöttem ebben a különleges, erdőszéli nyaralóban. A légkör meghökkentő, mégis magával ragadó. Mintha mindig is itt lettem volna, s nem is kívánkoznék innen el. Ez a biztonságot nyújtó kerekség, melegség, mint egy anyaméh ölel körül.
45234-3558-jurta2-d00003049865799ee2611.jpg
– Hogy jutott eszedbe? Hogy csináltátok? – kérdezem Ingridet, akiből árad az energia és a szó. – Amikor meglett a kiserdőnk, azon gondolkodtunk Michaellel, milyen legyen a nyaralónk. Mindenképpen olyat akartunk, amit magunk is könnyen megépíthetünk, ami egyszerű, tradicionális, és beleillik a tájba. Aztán egyszer csak beugrott a Rege a csodaszarvasról, s onnan már automatikusan a jurta. Amit csak lehetett, hozzáolvastunk – és nekiláttunk. Mivel mi nem vándorolunk, mint a mongolok, készítettünk egy nyolc méter átmérőjű betonalapot, abba tettük a tartógerendákat, azokra a keresztléceket, amelyekre
45235-3559-jurta3-d0000304A35da931c69a3.jpg
belülre ráhúztuk a barna, hőszigetelő védőfilcet. Ha láttad volna, amikor a sátrat varrtam… Az egész nappalinkat befedte. Mikor elkészültem, ráhúztuk a keretre. Régi pénzdarabokat fúrtunk ki, így rögzítettük az anyagot, hogy ne szakadjon ki. Ennél még csak az volt izgalmasabb, amikor télvíz idején megtanultam fugázni a jurta-padló tégláit. Jó, tudom, hogy az eredeti jurta aljzata döngölt földből van, de így is elkészültünk két hét alatt. – Tavasszal már használtátok is? – Mi igen; áram és víz nélkül. Ahogy jöttek a barátaink, úgy „kényszerültünk rá” a higiéniára.
45236-3560-jurta5-d0000304B8ea3ee096079.jpg
– S honnan ez a csudás berendezés? – Gyűjtögettünk. A győri régiségvásárból, a bécsi bolhapiacról, ahol nagyon szép szőnyegeket lehet kapni, olcsón, kis hibával, amit én hipp-hopp, eltakarok. Tudod, fontos a sok szőnyeg, a szőrök, bőrök, csergék. A barátoktól is kaptunk ajándékba berendezési tárgyakat. – De az emeletes ágyakat csak nem gyűjtögetted. Áruház? – Isten ments! Csináltattuk. Fából. Igazi fából. Anyukám padlását pedig egyszerűen „kifosztottam”. Gyönyörű vászonlepedőket, kelméket, lenanyagokat találtam. Fontos, hogy az embernek érzéke legyen a kis apróságokhoz.
45237-3561-jurta6-d0000304Cc8c8b8caaba7.jpg
– És neked honnan van? Tanultad? – A falu tanított meg rá. Egyre jobban megtetszett minden, amit itt, a környéken találtam. Az aprólékos kézimunkák. Ez a szép mindenben. Nem a futószalagon gyártott, személytelen tömegtermékek, hanem amiben érezni az ember keze munkáját, szépérzékét, szeretetét. Valakiét, aki az elkészült tárgyaival továbbadja nekünk ezeket az egyedi és megismételhetetlen darabokat, amelyekben benne van az ő lelke is. Nekem ez az érték. Ezt kell megbecsülni, megőrizni, megosztani másokkal is. – Neked ez sikerült. – Így érzem magam is – mondja kipirult örömmel. – Tudod, nekem ez a kerekség olyan, mint a Nap!
