Zaha Hadid halálával egy korszakalkotó zseni távozott a világból. Lenyűgöző életművének valamennyi eleme magán viseli jellegzetes kézjegyét.
Nem fér hozzá kétség, Zaha Hadid korunk legkiemelkedőbb női építésze. Bagdadban született 1950-ben, matematikát tanult a Bejrúti Amerikai Egyetemen, majd 1972-tol Londonban folytatott építészeti tanulmányokat. Az egyetem elvégzése után az Egyesült Királyságban telepedett le, ahol 1979-ben megalapította saját irodáját; itt ma közel 50 fő dolgozik. A megdöbbentő épületeiről és sztárallűrjeiről is ismert Hadid különös építészeti nyelvet teremtett.
Mindig egységnek tekintette az épületet és a környezetét, a tájat, a földrajzi adottságokat; ilyen alapokon állnak meglepő, dinamikus formákat idéző művei, a gyakorlati megvalósítás során pedig a legújabb innovatív technológiai megoldásokat alkalmazta. Építészeti látásmódját meghatározta, hogy Irakban nőtt fel, de erősen hatott rá az orosz konstruktivista Tatlin és Larionov, valamint a szuprematista Malevics művészete is. Első nagy munkája a Vitra németországi gyártelepére tervezett tűzoltóállomás (1993), amely meghozta számára a világhírt. Ezután a világ minden tájáról kapott megbízásokat. Munkái között sok kulturális, üzleti és lakóépület szerepel, de tervezett használati és dizájntárgyakat is. Legfontosabb művei között tartjuk számon a hongkongi The Peak (1983), a berlini Kurfürstendamm (1986) és a walesi Cardiff Bay Opera (1994) épületét.
Budapesten a Szervita térre tervezett egy némelyek szerint óriási vízicsigára emlékeztető, mások szerint inkább kavicsra hasonlító irodaházat, amely emblematikus eleme lehetett volna a városnak. Bár az építésznő a tervet többször is módosította, az épület végül nem készült el. 2004-ben női tervezőként elsőnek kapta meg az építészeti Oscarnak is nevezett Pritzker-díjat, majd 2015-ben a RIBA aranyérmét, az egyik legrangosabb építészeti kitüntetést. Tanított az Egyesült Államokban, Londonban és Bécsben. Gyönyörű tervei festményként is megállják a helyüket, a New York-i MoMA vásárolt is néhányat a gyűjteményébe.
Életműve hatalmas és sokféle, fáradhatatlanul dolgozott, és szerette, amit csinált. Az alkotásért, álmai megvalósításáért azonban nagy árat fizetett: egy interjúban úgy fogalmazott, magánéletét feláldozta az építészet oltárán. Idén márciusban hunyt el, halálát szívroham okozta. Építészeti szemléletmódja, a rá jellemző egyedi formavilág hosszú ideig meghatározza majd a felnövekvő tervezőgenerációk munkáját.
