Utolsó ajándék Apától: Megérinti a szívet a magyar kézműves piros kínálótáljának története

Igazi remekmű született

Orsolya története mindenkit meghatott, a bejegyzéshez rengeteg tetszésnyilvánítás illetve pozitív üzenet érkezett. Sokan megkönnyezték a sztorit. Nem mellesleg a mára elhunyt édesapa által megálmodott süteményes kínáló valami csodás lett! Háromszintes, ahogy az apuka kérte, epoxigyanta felülete átmenetes árnyalatú meggypiros. A három tálca átmérője fölfelé haladva egyre csökken, a szélei esztétikusan szabdaltak. A süteményes kínálótál meggypiros színével csodálatosan harmonizál a központban elhelyezkedő, aranyszínű tengely, mely egy stílusos, florális mintázatú fogantyúban végződik. Az arany szín visszaköszön a tálak szabdalt oldalán, egészen különleges harmóniát és egységet alkotva a többi részlettel.

A megható történet kapcsán fölkerestük az alkotót, Orsolya további szívmelengető részleteket árult el. „A megrendelőm lányának cukrász a szakmája, és otthon is szívesen sütöget a családjának. Édesapja ezért szerette volna éppen egy süteménykínálóval meglepni. A lánya persze sejtette, hogy majd kap valamit ajándékba, de a részletekről semmit nem tudott. Az apuka a kék és a piros szín között vacillált, végül a piros mellett döntött. Ő akkor már bent feküdt a kórházban. Sejtésem se volt, hogy ennyire nagy a baj… Végül a megrendelő sajnos pár héten belül elhunyt. Nekem anyukám mondta el, mi történt. Egyrészt gyerekkori ismerősök voltak, másrészt ápolónőként dolgozik a kórházban, ahol a bácsi feküdt. Odabent többször találkoztak… Mind ezek után úgy éreztük, hogy valami kis szöveget, egy utolsó üzenetet rá kellene írnunk a kínálóra…Csak ennyit: „Apától”.

Ebben az egy szóban minden benne van… A kínálótálat személyesen vittük el anyukámmal és adtuk át a hölgynek. Az egész család nagyon kedvesen fogadott minket, rettenetesen meg voltak hatódva. Bevallom, engem is mélyen megérintett ez a történet, valószínűleg örökre emlékezni fogok rá…”

Bemutatkozik az alkotó:

„Kőszegi-Szauter Orsolya vagyok, Pécsen élek és dolgozom. Mindig is közel állt a szívemhez a művészet, a kreativitás, szerettem alkotni, létrehozni valamit újat, valami szemet gyönyörködtetőt. Néhány évvel ezelőtt, egész pontosan a Covid időszaka alatt, hála a sok-sok karanténban töltött órának, elhatároztam, hogy belevágok valami újba.

Először akril festészettel kezdtem, majd rátaláltam a „pouring” technikára, melyről rögtön éreztem, hogy sokkal közelebb áll a szívemhez. Végre teljesen szabadjára engedhettem a fantáziám: minden munkámban absztrakt jegyek köszöntek vissza, színek és minták váltakozása adta meg a képeim egyediségét. Rengeteg ehhez kapcsolódó oktatóvideót néztem az interneten, inspirációkat gyűjtöttem, és kutatásaim során botlottam bele az epoxy gyantába is. Félve ugyan, de tettem egy próbát, és ahogy telt az idő, egyre jobban elmélyedtem ebben a világban. Rengeteget gyakoroltam, nagyon sok elrontott darab, meg nem valósított projekt áll mögöttem. Kitartó munkával és szorgalommal viszont sikerült eljutnom idáig, ahol most vagyok. Imádom az alkotás ezen formáját, s az egyediséget: egészen biztosan nincs a világon még egy ugyanilyen darab, mint amit készítettem. Végtelenül hálás vagyok minden egyes rendelésért és azért, hogy megtiszteltek a bizalmatokkal, és egy általam készített termékkel teszitek szebbé az otthonotokat!”