Valóban szükségünk van-e azokra a dolgokra, amelyekkel körülvesszük magunkat az otthonunkban? Egy kiadós szelektálással nemcsak hely szabadul fel, hanem a mindennapjainkat is könnyebbé tehetjük.
Ha visszatekintek, életem minden korszaka különbözött a maga módján, ám a tárgyakhoz való kötődés mindegyiknél tetten érhető volt. Gyerekkoromban például szerettem gyűjtögetni a különféle terméseket, kavicsokat, amelyeket hazavittem és a szobámban őrizgettem. Később a húszas éveimben a bolhapiacokon való keresgélés volt kedvenc időtöltésem, ahol különféle csészéket, virágtartókat, de csipkés terítőket, gyöngyöket, láncokat is válogattam és használtam is őket otthon- és divatkiegészítőként.
Aztán kezdődött a provence-i stílusért való rajongásom, majd a gyerekeim születésével ismét váltottam, és másféle tárgyak kezdtek körül venni bennünket: jöttek az óvodás, az iskolás évek, amikor az ünnepekre, jeles alkalmakra kapott saját készítésű ajándékok nőttek a szívemhez. Ezek idővel tönkrementek, a beléjük komponált szárazvirágok például molyosak lettek, a nem jól kiszárított só-liszt gyurmaalkotások pedig bepenészedtek. Nagyon nehéz volt megválni tőlük, de meg kellett tenni.
Persze ahogy telt az idő, úgy gyűltek az olyan élmények is, amelyeknek nem kellett külön fiók vagy doboz, nem száradtak el: ezeket fotókkal örökítettük meg, így pedig igen egyszerűen felidézhetőek bármikor.
Mindezeken túl igen, vannak a gyerekeim kiskorából elrakott ruhák, könyvek, játékok, illetve a nagyszülőktől is megőriztünk jó néhány emléket, azonban nagy változást és felismerést hozott egy néhány évvel ezelőtt történt költözés. Ekkor szembesültünk először azzal, mennyi olyan dolog halmozódott fel az elmúlt években, amelyeket valójában már egyáltalán nem használunk.
Egy nagy szelektálás, válogatás következett: a feleslegessé vált, de még jó állapotú használati tárgyakat, bútorokat, játékokat, ruhákat eladományoztuk, vagy minimális összegért meghirdetve garázsvásár keretében eladtuk. Egyes daraboknál nem volt könnyű a döntés, de a sokadik ugyanolyan feliratú bögrénél éreztük, hogy bár egy bizonyos időszakban a kedvencünk volt, ám utána tovább kellett volna adni – csak úgy, mint az ajándéktáskákat, amelyek az évek alatt többször megfordultak baráti és családi körben.
A költözés óta eltelt idő egyik fontos tanulsága, hogy egyáltalán nem hiányoznak azok a dolgok, amelyek már nincsenek tulajdonunkban. Elég egy garnitúra étkészlet is, néhány dizájndarabbal kiegészítve.
Természetesen sok függ a családtagok számától, a korától, a mindennapi szokásoktól, de ma már abban biztos vagyok, hogy sokkal könnyebben mondok nemet egy új tárgyra, avagy legalább háromszor felteszem a kérdést: valóban szeretném, tényleg szükségem van rá?
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!