A természethez való kapcsolódás ősi, ösztönös igény. Biofiliának nevezik az ember tudat alatti, erre irányuló motivációját: mentális és fizikai jóllétünkért kiegyensúlyozott kapcsolatba kerülni a minket körülvevő élővilággal. Ennek szellemében alakítottuk ki, rendezzük megújuló istállónk tereit. Az építkezésről – az álmodozás, tervezés szakaszától kezdve –, a munkafolyamatokról hétről hétre beszámolok itt, a Lakáskultúra oldalán.
Mindig közel éreztem magam a természethez. Vidéken, családi házban nőttem fel, majd a budai hegyekbe költöztünk, ahol egy erdővel határolt kis utcában épült házban laktunk.
Jelenlegi életszakaszunkba érve költöztünk lakásba, most is közel a természethez, nem messze Normafától, parkoktól, természetvédelmi területtől. Valójában szeretjük mostani otthonunkat, de egyre inkább éreztük, valami mégis hiányzik. Észrevehetően hosszabbak lettek a reggeli futások, a kutyasétáltatások, gyakoribbak a kirándulások a közeli, vagy távolabbi vidékekre.
Bár már korábbi terveink között is szerepelt egy kis ház valahol vidéken, arra álmunkban sem gondoltunk, hogy ez egy hatalmas rét közepén, az egyik Balaton-felvidéki tanúhegy lábánál egy istálló épület lesz, a neve pedig: Jelenrét.
A gyökerek…
Mezítláb a fűre lépni. Ez az az érzés, aminek hiányát éreztem néhány évvel a kertes házunkból lakásba költözés után. Két évvel ezelőtt, az első nyári napokon, egy kiránduláson ösztönösen vettem le cipőmet: szerettem volna megérinteni talpammal a füves talajt. Hűvös, nyirkos volt, de valami nagyon jóleső, régi, gyerekkori élmény kerített hatalmába. Füves pampa, erdő, hegy és a szellő hangja! Megfordultam saját magam körül újra és újra – nem lehetett a látvánnyal, szagokkal, hangokkal betelni. Ott állt a szép időket megélt istálló, távolabb az egykori, mára összedőlt asztalosüzem, körülötte réges-régi gépek, tereptárgyak.
Azok, mint valami délibáb, lebegtek a jövő látványa előtt.
Vissza, vidékre
Valójában már a lakásba való költözéskor terveztük, valamikor veszünk egy vidéki kisházat. Nyaralónk sosem volt, időnként kirándulásaink során kinéztünk egy-egy tájegységet, települést, ott pedig néhány ingatlant. Konkrét tervek nélkül indultunk útnak, kisebb telkeket, házakat jelöltünk be a térképünkön. Így volt ez a pandémia elején, 2020 májusában is, amikor eljutottunk a legkisebb tanúhegy lábánál fekvő településhez.
Körbejártuk a falut, megmásztuk a hegyet és nagyon nehezen indultunk tovább. Annyira erősen vonzott a táj, hogy néhány héttel később már máshová nem is kirándultunk, csak oda tértünk vissza újra és újra, miközben sétáink során érdeklődtünk a helyi lakosoktól eladó ingatlan után. Így találtunk rá Jelenrétre.
Szerelem volt első, második és sokadik látásra is, mígnem eljött a nagy elhatározás. Megélni a hirtelen jött álmot, ami csupa kérdés, csupa rejtély. Ha ott vagyunk, megmagyarázhatatlan nyugalom, amolyan „megszűnik a világ” érzés száll meg. Szemünk előtt most még földbuckák a téli tájban, de az épülő istálló körül már látom a virágos nyári rétet.
Ahogyan az első pillanatban, úgy ma is érezzük a hely vonzását. Semmi realitása nem volt annak, hogy megvegyük, számtalanszor le akartuk magunkat beszélni róla – ahogyan tették ezt mások is a környezetünkben –, mégis, időről időre azon kaptuk magunkat, hogy megoldási lehetőségeket keresünk, hogy itt lakhassunk mégis.
Hullámhegyek, hullámvölgyek
Az épület állapotát statikussal mérettük fel, megmutattuk építésznek, igyekeztünk felállítani a pénzügyi stratégiát.
A tetőszerkezet, a betonaljzat és a hőszigetelés volt a sarkalatos pont, melyekre kerestük megoldást. Az épületben még szénabálák, különféle mezőgazdasági gépek, különböző, az épületrészeket elfedő építmények sorakoztak, így számítottunk ugyan meglepetésekre, de a szakértői visszajelzések megerősítették az álomképet, ami addig csak a fejünkben élt.
Időnként persze fel kell mérnünk, újra kell gondolnunk határainkat, mert építkezni hullámvölgyekkel teli öröm. Álmok vannak, a keretek szükségesek, de – ahogyan azt folyamatosan tanuljuk, tapasztaljuk – szabályok nincsenek. A mindenen átható vonzás az, ami által időnként ugyan kompromisszumokkal, de kitartással, belső tűzzel, hittel, csodával megvalósulhat, amit elképzeltünk.
A következő részben már az építkezés első szakaszáról számolok be.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon és az Instagramon is! Lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várjuk minden nap!
A nap első napsugaraiban tett séta vagy kirándulás nemcsak testileg és szellemileg frissíthet fel: ha a lábunk alá nézünk, a természet ezernyi kis csodáját tapasztalhatjuk meg.Ez is érdekelhet
Zöldebben az élet: töltekezzünk a természetben februárban is!
