Megkezdődött a munka: az istálló új tetőszerkezetet kap, miközben mi a belső terek kialakítását tervezzük. A Jelenrét tereit a természethez való kapcsolódás ősi, ösztönös igénye, a biofília alapján alakítjuk ki, az építkezésről – az álmodozás, tervezés szakaszától kezdve –, a munkafolyamatokról hétről hétre beszámolok, itt a Lakáskultúra oldalán.
Minden alkalommal, amikor megérkezünk a telkünkre, meg kell állnom néhány percre. Befogadni a látványt. A tájat, a levegő illatát, a fények aktuális játékát. Mindig mások a színek és valahogy olyan tiszta a kép, mintha vadonatúj szemüvegen keresztül néznék szét. Meg kell érintenem a rét füvét – olyan jó leülni, vagy elfeküdni rajta. Érezni a csendet, a természet pillanatait.
Minden lakásvásárlás, építkezés a felismeréssel, megérzéssel kezdődik: ez az a hely, itt szeretnénk lenni. Önkéntelenül is tervezni kezdünk. Álmodozással töltött és álmatlanul forgolódó éjszakák követik egymást, a vágyak és a lehetőségek határtalansága és határai néznek időnként egymással farkasszemet.
Gombhoz a kabátot
Visszatértünk többször, egyedül is bejártuk a telket, mielőtt megvettük volna. Elhúztuk a reteszt az istálló ajtaján és nem láttunk mást, mint szénát, széna hátán, régi mezőgazdasági gépeket, sok időt megélt tárgyakat, pókhálókat. Bár az orrunkat a száraz rét illatával vegyült trágyaszag csapta meg, egyáltalán nem tűnt furcsának vagy elképzelhetetlennek, hogy mi itt egyszer lakni fogunk.
Van egy mondás: gombhoz a kabátot – valahogy így kezdtük a tervezést mi is, mind az épület átalakítása, mind a pénzügyi megvalósítás terén.
Azt tudtuk, hogy szeretnénk egy lakrészt, egy műtermet. Határozott elképzeléseink voltak a látványról – elég lesz egymás között döntésre jutni a végső arculathoz. A realitásokat felmérve azonban az is világos volt, hogy a megvalósítás teljesen egyedül nem fog menni.
Ahol megszűnik a külvilág
Mindig szerettünk utazni. Emlékszem, amikor egy kis görög szigeten pihentünk, az előszezon egyik nyugodt reggelén saját készítésű sajtjával kínált a ház asszonya. Elképzeltem, vajon milyen lenne, ha én lennék a helyében. Ez akkor csak egy pillanatnyi gondolat volt, és hihetetlen, hogy ha nem is ilyen formában, de valósággá válik.
Terveztünk négy kiadó apartmanrészt is, melyeknek már láttuk szinte minden részletét. Az újjáélesztett épületet, mely külsőleg, vonalaiban teljes mértékben megőrzi eredeti formáját, belesimul az addig megszokott tájba. Belső terei viszont már nem a háziállatok, hanem a mi és vendégeink pihenőhelye lesz. A Jelenrét: ahol megszűnik kicsit a világ. Ott vagyunk – és éppen ennyi. Nincs semmi és minden van. Körülölel a természet, a rét, a hegy, nyugalmat ad az épület, és csak úgy, egyszerűen jól vagyunk.
Átbeszéltük a részleteket, átadtuk a terveinket az építésznek, akitől rövid időn belül megkaptuk azt hivatalos, végleges formában is. Akkorra már el kellett fogadnunk, hogy a tetőszerkezet menthetetlen. Szerettük volna megtartani az eredeti gerendákat, őrizzék a múltat, adjanak más értelmet a jelennek, azonban a biztonság érdekében a szakemberek egy új szerkezet építését javasolták.
Így rövid időn belül egyszer csak ott állt előttünk lecsupaszodva az épület, türelmesen várva megújuló arcát, öltözékét. Nyitottan fogadva új szerepét.
A következő részben a terek kialakításának folyamatáról írok, mert bár egy istállóról beszélünk, mégis egyértelműen alakultak ki az egyes funkciókhoz rendelt helyiségek.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon és az Instagramon is! Lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várjuk minden nap!