Kár lenne a napos időt télen a négy fal közt tölteni, csak azért, mert hideg van.
Képzeljük csak el: kint esik a hó, a fejünk fölött kavarognak a hópelyhek, és ezt egy meleg, üvegfalú helyiségből nézzük, egy bögre forró itallal a kezünkben? Miközben például Angliában óriási hagyománya van az üvegfalú télikerteknek, itthon még csak mostanában kezdünk megbarátkozni ezekkel az üvegfalú helyiségekkel. Beépített erkély vagy veranda éppúgy lehet télikert, mint egy toldás a házhoz, vagy akár egy különálló kis épület is, az pedig teljesen egyéni ízlés kérdése, hogy csak a kinti növények átteleltetésére használjuk ezt a plusz teret, vagy a ház „meghosszabbításaként”, szerves bővítményeként. Ma már azt is eldönthetjük, hogy állandó legyen az üvegbúra körülöttünk, vagy tetszés szerint elbonthatóra építsük, nyáron így teraszként használva a területet. A térbővítésen, a kényelmen és a különlegességen kívül az is a télikert mellett szól, hogy a homlokzat elé építve az egész épület hőháztartását javítja. A télikert alakja és szerkezete a hely adottságaitól épp annyira függ, mint az egyéni elképzelésektől – számtalan formában megvalósítható egy ilyen fényben fürdő, jól szigetelt felépítmény. A váz készülhet fából, műanyagból és könnyű alumíniumból is, ezerféle színben; ez határozza meg az egész télikert hangulatát. Hasonlóan fontos azonban az üvegfelületek elhelyezkedése és mozgathatósága is – na és persze az se árt, ha a toló- és emelő-toló ajtók és ablakok betörés ellen is védelmet nyújtanak. Ha télikertet építünk, érdemes megfontolni, hogy a nagy üvegfelület a napenergia passzív hasznosítására is szolgálhat, amivel csökkenthető a hagyományos fűtési eljárással történő külső hőbevezetés.
