A zenész és felesége 1997-ben vásárolták Firenzéhez közeli villájukat, a hatalmas kert „berendezését” pedig egy profira, Arabella Lennox-Boydra bízták.
A szép kert sosem magától alakul ki: rengeteg munkát jelent a több tonnányi föld ide-oda helyezése, az ősfák és az új növények összerendezése, a kövek elhordása – és persze minél nagyobb egy kert, annál több vele a gond. Az alapos és kemény munka persze még mindig nem garancia a szép kertre, fontos hozzá egy alapos terv és egy szakértő is, hogy végül a növények és a lakük is jól érezzék magukat a kertben. Sting 16. századi villája körül a kert eredetileg jobban hasonlított egy régészeti ásatás helyszínéhez, mint egy festményre kínálkozó tájhoz, majd a terület még jobban fel lett túrva, mikor az olasz származású, de Angliában élő neves tájépítészt felkérték a kert rendbetételére. A hét hektáros területen összesen hét év kellett ahhoz, hogy a kert elnyerje jelenlegi, lenyűgöző formáját. Az eredetileg vadászházként használt Villa Palagio az átépítés és a hozzátoldások során sokat vesztett romantikus-vidékies hangulatából, így elsősorban ezt a hiányt próbálta ellensúlyozni Lennox-Boyd a kert kialakításakor, mindeközben arra is törekedett, hogy átlátható, meghatározott struktúrája legyen, továbbá olyan öntözőrendszer kialakítása is cél volt, amely a már kiszáradófélben lévő öreg fákon is segít. A szakértő rengeteg kúszó és csüngő növénnyel hozta vissza a vadregényes-romantikus hangulatot a ház közelében, bátran bánt a színes virágokkal, és a tájba illő, könnyen gondozható fajtákat választott, például levendulát, rózsát és kúszóakácot. A hatalmas kertet több helyen is teraszokkal tagolták, az ősöreg fák mellé újabb ciprusok és olajfák is kerültek. A helyben termő olívából és a levendulából egyébként olajat sajtolnak a (környezettudatosságukról is híres) háziak, de saját mézük és boruk is van – a birtokhoz tartozó földterület ugyanis jóval nagyobb, mint a varázskertté alakított „udvar”. Forrás: Architectural Digest Fotók: Giancarlo Gardin
