Csevegés a kedélyes famíliával, akik sportot űznek az újrakezdésből. Panelből kúriába, nagyvárosból zsákfaluba? Szerintük nincs akadály, míg működik az „ágytrécs”!
A „beszéljük meg alvás előtt” vény nélküli gyógymód, mely számtalan krónikus bajon átsegít, főleg 25 évnyi házasság után. Nyomában eltávoznak a méreganyagok és kisimulnak a ráncok. A jótékony ágytrécs bevált vendéglátóim, a köztiszteletnek örvendő veszprémi Varga család közös évtizedeiben és nagy sorsváltásaiban is, akikkel óvárosi antikvitás üzletükben találkoztam. Az 1750-es évekbeli védett épület volt már híres bálház is, de Varga Zoltánék egy kínai kereskedéstől szabadították meg a patinás helyiséget. Azóta szebbnél szebb, főként Balaton-felvidéki és sváb módosparaszt-bútorok, antik és kortárs festmények, szőnyeg, üveg- és porcelántárgyak foglalták el helyüket az eredeti bolthajtások alatt. – A sok különlegességet nemcsak begyűjteni, de elengedni is meg kellett tanulnunk – emlékszik a kezdetekre Zoltán, aki építészmérnökből lett bútorrestaurátor és műgyűjtő. Elismert szakemberként a régi épületek felújítására és belsőépítészetére specializálódott, amikor – a döntést egy viharos ágytrécs alatt meghozva – beállt egy műbútorasztalos mellé tanulónak. Gyermekkori álmait követve a saját restaurátorműhely beindításával egy időben megindult az avítt darabok gyűjtögetése, s mikor már mozdulni sem lehetett kis panellakásukban, a bútorok „mozogni” kezdtek. A régieket eladták, az újak meg csak gyűltek, s egy idő után Zoltánék a számtalan „népi kütyüvel” új lakóhely után néztek. S ahogy az antik gyűjtemény látogatottságáért és az országos vevőkörért is megküzdöttek, úgy a nagypolgári eklektikus otthonuk jelenlegi állapotát is mérhetetlen energiával érték el a 21 éve tartó felújítás alatt. Szobáról szobára költöztek esztendőkig, miközben gyermekeik az épületben játszottak a homok- és sóderkupacokon. A felújított tetőre a tihanyi apátság lebontott cserepei kerültek, a romos pincéből hangulatos borozót rendeztek be és a kertben kiépített fedett terasz esőben is használható. A borostyánnal befutott épületet körülöleli a szobrokkal és különleges növényekkel teli kert, mely itt, a város közepén is bensőséges hangulatba ringatja az embert. A ház antik berendezése és tárgyai ide-oda vándorolnak az otthon és a bolt között, hisz minden darab közel áll szívükhöz. Egyesek javítás céljából kerültek haza és azóta sem akaróznak elhagyni e kivételes miliőt, mások – pl. az intarziás szárnyas ajtók – a helyszínre szánt darabok, Zoltán keze munkái. A gyerekszobai hintalótól a hálószobai cserépkályháig, a konyhai fűszertartón át az öreg bőr olvasófotelig minden helyiségre jut egy-egy szép látnivaló. Nem is csoda, hogy ebből a harmóniából még a padláson talált néhai tulajdonos-házaspár portréja sem akart kimaradni. Rejtélyes módon újból és újból visszakerültek ide, hiába akarták a leszármazottaknak eljuttatni Zoltánék. Mára házvédő ereklyévé nemesült a szépen restaurált ikerfestmény, és az idős pár minden bizonnyal elégedetten tekint körbe a vászonról, néhai lakhelyük újjászületését nyugtázva. Hasonló gondolat foglalkoztatja mostanában a háziakat is, akik kissé aggódnak városi otthonuk jövendő tulajdonosai miatt, vajon megtalálják-e majd a hangot a morc házvédő öregekkel… Hisz újból nagy lépés előtt áll a Varga család. Épp egy aprócska őrségi zsákfaluba rakják át életüket, mert hajtja őket előre a legújabb álmuk. Egy békés ágytrécs alatt született az ötlet, miszerint még nagyobb zöldbe vágynak, igazi emberi közösségre, falusi iskolára, saját lovakra, kerti kútra, gyaloglásra, lelassultabb életre. – A ház a hitünkből épült fel, s együtt összefogva sikerül majd a következő otthonunk is – jelenti ki mérhetetlen optimizmussal Andrea, akinek életvezetési tanfolyamára azonnal bérletet váltottam a kijelentést hallván. A néhai népművelő pedagógus évek alatt tanulta ki a nálunk még ritka coach szakmát, melynek életfelfogását nemcsak „mentálisan elakadt” – egyébként egészséges – klienseinél, de családi körben is sikerrel alkalmazza. – Megérteni az embert, felismertetni képességeit, mozgósítani a cselekvő energiákat és elindítani a változást, folytonosan dolgozva magunkon – szól a pszichológia és pedagógia határán mozgó lelki szolgálat szlogenje, mely Vargáéknál bejött. Megszívlelendő, vény nélküli recept e ködös novemberben, gazdag házakban és apró falusi portákon egyaránt. A szerencsések ágytréccsel kombinálhatják! Lakáskultúra 2010. november
