Ha valaki lakásbérlésre adja a fejét, többnyire csak igen kicsi az a mozgástér, amelyben saját lakberendezési elképzeléseit megvalósíthatja. Vendéglátóink és látványos bérlakásuk minderre remek ellenpélda.
Horváth Judit festőművész és párja jól választott, amikor a tetőtéri, 60 négyzetméternyi hasznos alapterületű, teljesen egyterű, erkéllyel nem rendelkező lakásuk helyett végre szellős, a funkciókat szeparáló, a külvilággal közvetlen kapcsolatot teremtő, saját ízlésük szerint berendezhető bérlakást találtak a XI. kerület egyik lakóparkjában. Ahol Judit külön műteremben festheti képeit és alkothatja meg különleges objektjeit.
Effajta lakás megvásárlása meghaladta anyagi lehetőségeiket, ezért döntöttek a bérlés mellett.
– A 140 négyzetméteres, kétszintes, viszonylag új építésű lakásban a zöld környezet és a kertkapcsolatos terasz miatt is úgy érezzük magunkat, mintha folyamatosan nyaralnánk – mondja Judit. – Ráadásul tökéletes a funkciók elosztása, szeparálása. Igaz, hogy az alsó szinten egy térben van a konyha-étkező a nappalival, de az utóbbit két aszimmetrikus, széles átjáró mégiscsak elválasztja a főzés-étkezés helyszínétől. Az étkező-konyha teréből pedig dupla szárnyú ajtóval nyílik a kertkapcsolatos terasz, amit persze a nappaliból is meg lehet közelíteni. Óriási előny még, hogy nagy fehér falfelületek vannak, ahol végre elhelyezhetem a képeimet. Egyszerűen varázslatos az ittlét!
– Az alsó, meghatározó életteret adó szinten körülnézve annyira „patent” minden, hogy fölmerül a kérdés, kellett-e változtatnotok az eredeti állapoton ennek eléréséhez?
– A csupasz falakon és a bebútorozott konyhán kívül semmi más nem várt ránk. A konyabútor nem kifejezetten az ideálunk, de semleges színével jól beleolvad a fehér környezetbe, így látványa nem zavaró. Pontosabban, ami nem tetszett, azt orvosolhattuk. Mint például a térbe helyezett munkapult, amit eredetileg egy szekrénysorral fejeltek meg. A mi megítélésünk szerint ez a szekrénysor fölösleges, térérzet-csorbító elem volt.
Erről meggyőztük a tulajdonost, megváltunk tőle, és a munkapultot egy szellős vonalú, 80 cm széles étkezőpulttal toldottuk meg az étkező felé. A pult felületét pedig Kauker Szilvia egyedi készítésű, színpompás mintavilágú kerámiacsempéivel borítottuk, elterelve a figyelmet a jellegtelen konyhabútorról.
– Mi a helyzet a lakás többi bútorával? Örököltétek a tulajtól, avagy az előző lakásból valók?
– Egyik változat sem helytálló. Szerencsére a tulaj nem ragaszkodott ahhoz, hogy az általa bebútorozott lakásba költözzünk, az előzőből sem hoztunk magunkkal szinte semmit, ami meghatározó vagy fontos lenne. Inkább vásároltunk néhány semleges és kényelmes alapbútort, mint például az ülőgarnitúrát, a könyvespolcot és a tévéállványt. Ezekhez pedig egyenként választottunk, lehetőleg rendhagyó megjelenésű egy-egy darabot, ha nagyon megtetszett. De például az étkezőasztal saját tervezés és egyedi kivitelezés alapján született, nevezetesen öregített zártszelvényű vasvázra régi fagerendából szeletelt asztallap került. Ehhez aztán kontrasztként társítottuk az áttetsző műanyag székeket. Kedveljük az antikolt, rusztikus, igényes kézimunkával készült tárgyakat, szinte megszállottként kutattunk ilyenek után. Egyik alapbázisunk a Style Center bemutatóterme, ahol kedvünkre válogathattunk a különleges és egyedi PTMD termékek között.
– A felső szinten bizonyára az intimszféra osztozik…
– …és a régen áhított műtermem, ahol végre magamra csukhatom az ajtót, és a legnagyobb nyugalomban dolgozhatok. Ahol nem kell ügyelnem arra, hogy mit hova teszek, ahol kényelmesen elfér minden. Ami engem illet, a kertkapcsolatos terasz mellett számomra ez a másik főnyeremény, ha nem a legnagyobb.
