Álmodozni, olvasni, megpihenni, kikapcsolni mindenkinek jólesik.
Ugye mindenki látta már filmen azt a jelenetet, amikor a főhős (vagy inkább főhősnő) pokrócba burkolózva és bögrével a kezében merengve ücsörög egy kényelmes beugróban az ablak előtt? Bármilyen kellemetlen helyzet miatt merengett is, biztos, hogy az ablakkuckóját egyből elirigyeltük: a megnyugtató, barátságos, védett kis fészek a nagy ablakokkal valami megmagyarázhatatlan melegséget és biztonságot sugároz. Hazánkban viszonylag kevés lakóépületben van olyan – az angolszász országokban gyakori – kiugró „ablakbuborék”, amiben ezek a nyugalomszigetek a legjobban mutatnak, de csüggedésre semmi ok: még lépcsőfordulóban lévő ablak és vastag házfal híján is kialakítható egy-egy ilyen kellemes fészek. Előnyben vannak a vályogházban élők: ha az ablak az épület külső szélén helyezkedik, az 50-60 centi vastag fal belül kényelmes méretű párkányt alkot, már csak szivacsot kell tenni a párkányra és az oldalfalakra, ahol megtámasztjuk a hátat; párnákkal és függönyökkel persze tovább csinosíthatjuk a zugot. A fal síkjában lévő, egyszerű ablakok esetén a praktikum is a kuckó kialakítása mellett szólhat: az ablak alá, 70-80 centi magasra épített, felnyitható, vagy fiókokkal, ajtókkal tagolt emelvény rengeteg helyet rejt, gyakorlatilag bármit tárolhatunk benne. Ilyenkor érdemes az emelvény mindkét szélén háttámlát is kialakítani, és jól mutat, ha az egyszerű, síkban az ablak fölé helyezett fali karnis helyett kiugró, íves darabot választunk, így az egész kuckó elfüggönyözhető.
