Hitka Viktória szerint a dizájn elsősorban funkciója miatt lényeges, Művészként pedig fontosnak tartja, hogy alkotásai mindenki számára elérhetők legyenek.
Számos területen alkotsz, hol grafikai munkáid, hol tányérjaid, textiljeid miatt kerülsz
a figyelem középpontjába. Nem döntöttél még az irányról vagy tudatosan nem akarod meghatározni magad? Egyértelműen az utóbbi. Szeretek anyagokkal, gondolatokkal kísérletezni. Mindenben, amit csinálok, első a gondolat, csak akkor választok hozzá felületet, amikor ezt a lehető legpontosabban megfogalmaztam. A textil zsebkendők szövegei például nem működnének tányérokon, és fordítva; és nem hiszem, hogy valaha készítenék illusztrált porcelánt, pedig imádok rajzolni.
Egy tányérkollekció mellett az arcodat is adtad az Élelmiszerbank „Szerencsés vagyok” kampányához, amely az élelmiszer-pazarlás, valamint az éhezés kettős problémájára hívja fel a figyelmet. Mi a véleményed a művészet szerepéről? Van a művészetnek feladata? A művészet egy eszköz, amely nagyon sokféle funkciót betölthet. A művész feladata eldönteni, hogyan és mire használja ezt az eszközt. A nézőé pedig az, hogy eldöntse, mit kezd a kapott tartalommal. A kölcsönhatástól működik a folyamat. Nekem lényeges, hogy a tárgyaimon keresztül is egyértelműen közvetítsem: társadalmi kérdésekben szerepet vállalni igen fontos és jó dolog.
Egyszer azt nyilatkoztad, hogy te a művészi szabadságodat az úgynevezett „párizsi-kifli korszakban” vívtad ki, amikor elkezdtél nemet mondani olyan munkákra, amelyek jól fizettek volna, de korlátoztak a szabadságodban. Ez valóban egy „párizsi-kifli korszak” volt. Nagyon fontos időszak az életemben, mert megtanultam megfelelő helyre tenni a súlypontokat. Sosem csináltam, és továbbra sem szeretnék kizárólag pénzért olyan dolgokban részt venni, amelyekkel nem tudok őszintén azonosulni. Nagyon szeretek dolgozni, és ha hiszek valamiben, akkor gyakorlatilag bármennyit. Amikor pedig nincs sok munka, végre van helye az új gondolatoknak. Ezt a szabadságot nem cserélném el semmire.
Az üzenetek a tányérjaidon és a textileken már-már gyerekesen egyszerű letisztultsággal vannak megfogalmazva. Ez fontos a mai világban, van jelentősége? Szerintem igen. Még húsz szóban is lehet mellébeszélni, de háromban már nem. Sok történetünk van, amelyeket sokféleképpen elmesélhetünk. Még a három szó is mindenkinek mást jelent, más emlékeket, asszociációkat hív elő. Tudatosan törekszem arra, hogy a legpontosabban fogalmazzam meg, amit mondani szeretnék.
Nem magad készíted a tányérokat és az egyéb üzenetközvetítő médiumokat. Az alkotásnak ez a része egyáltalán nem vonz? Szuper lenne porcelánokat készíteni, de egyrészt sajnos nincs időm még egy szakmát megtanulni, másrészt a feliratozott tányérokhoz tudatosan használok régi porcelánokat, nem véletlenül, hiszen ezeknek már van egy történetük, amihez hozzáilleszthetem az enyémet. Nem tudnám elképzelni őket teljesen új tányérokon. Minden egyes darabra kézzel, ecsettel írom fel a mondatokat, utána pedig kemencében égetem ki őket.
Hímzéseket is készítesz, ami a modern kortárs művészet egyik legismertebb hazai szereplőjétől meglepő. Honnan jött az ötlet? Ugyanúgy, ahogy a tányéroknál, itt is lényeges, hogy egy már korábban elkészített tárgyba „avatkozom bele”, amitől megváltozik a funkciója, és újabb jelentésrétegek rakódnak a korábbiakra, például a párhuzam azzal, ahogyan a nagymamám hímzett minden este. A hímzett zsebkendőknek fontos része maga a hímzés folyamata, az idő, amíg elkészítem őket, egyfajta lassú naplóírásként működik.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!