A vászonkép fotóból az a lakberendezési elem, ami egészen egyszerűen nem hiányozhat egyetlen otthonos közegből sem. Mert hogy két olyan területet kovácsol össze, két olyan dimenziót egyesít, ami külön-külön is vonzó, ám így egybe gyúrva ellenállhatatlan.
A művészi képek, festmények a maguk különleges hangulatával, egyedi világával képesek belakni a teret, a falakat felöltöztetve színeikkel, formáikkal. A belőlük áradó többlet konkrétan érzékelhető, s nemcsak szabad szemmel látható. Egyetlen festményből másodpercek lefogása alatt kiderülhet, hogy a kuckó lakói milyen ízléskarakterrel büszkélkednek. A vidám színek szó szerint feldobhatják a környezetet, míg az elvontabb darabok egy-egy jól megkomponált közegben kifejezetten jól, sokat sejtetően mutathatnak. A fotók rajongottsága érthető, pláne azoké a képeké, amik a családtagokat, a szeretteket, a barátokat, a kedvenc házi állatokat vagy éppen nyaralási tájakat ábrázolják. Nincsen annál jobb érzés, mint felnézni a falra azért, hogy elmerüljünk az emlékek hívogató birodalmában, hogy megmártózzunk azokban az élményekben, melyeket talán már kicsit el is felejtettünk. Ízeket, illatokat, hangokat hozhatunk újra felszínre pusztán a fényképeknek köszönhetően. Az időutazás, a csoda bármikor megvalósítható.
Lakberendezési szempontból külön hangsúlyos, hogy milyen jellemvonásokkal megáldott képkeretek tartoznak a falra szánt képekhez, mert bár a kirajzolódó lenyomatokhoz társuló érzeteken mit sem változtatnak, azért az összhatás tekintetében nagyon is komoly jelentőséggel bírnak ezen jellemzők.
Na, de mi a helyzet a két téma ötvözetével? Mi történik akkor, ha a falon olyan fotók kapnak helyet, melyek valójában képek? A személyes élményeinket, a számunkra fontos helyeket, embereket jelenítik meg? Nos az biztos, hogy érzelmek garmada törhet a felszínre, s mivel mi választhatjuk meg azt a fényképet, amit festmény formájában kívánunk viszontlátni, így a pozitív reakciók előre garantálhatóak.
A vászonkép fotóból egyedi történetével öltöztet!
Az csak egy dolog, hogy a festmények, ahogy azt a múzeumokban megszokhattuk betöltik és belakják a teret. Az sem vitás, hogy egy-egy szívünknek kedves fénykép ugyanerre képes, ám a vászonkép, ami az általunk kiszemelt fotó formájában testesül meg, valójában öltöztet. Túl a láthatón, túl az érzékszervekkel felfoghatón. Ez az a többlet, ami külön-külön egyik területen sem juthat érvényre, viszont egységben egy az egyben megjelenik, magához csábítva nemcsak a tekinteteket, hanem a szíveket is.
