Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva – ezúttal a tófeji kerámiaüzem jellegzetes narancssárga színű darabjairól.
Az első szín, ami eszembe jut, amikor a retró lakberendezésre gondolok, a narancssárga, amely – ha lehet így fogalmazni – kulcsfontosságú szín volt a 20. század második felében. Narancs függöny, narancs szőnyeg, narancs fotel, narancs lámpa és persze narancs váza. Ki ismerhetné jobban a narancssárga kerámiák varázsát, mint mi, magyarok, akiknél minden háztartásban jó néhány darab megtalálható volt e jellegzetes tárgytípusból. Ez persze nem véletlen, s kevés kutakodás után ki is derült, honnan a sok narancs a kerámiákon.
A két világháború között Tófejen, egy 800 lelket számláló zalai kis faluban egy téglaégető gyár kezdte meg tevékenységét. A gyár a II. világháborút követően tönkrement, s 1960-ra a termelés teljesen leállt. Ezután vonta be a központi ágazati irányítás a kihasználatlan tófeji üzemet a kerámiaipari termelés palettájára. Két fazekas mestert, Czugh Dezsőt és testvérét, Jánost 1964-ben helyezték Magyarszombatfáról Tófejre. A két tapasztalt fazekas kitett magáért, szinte családi vállalkozásban, feleségeiket, később gyermekeiket bevonva fejlesztették a kis üzemet, amely néhány éven belül Magyarország legnagyobb kerámia díszműáru gyártójává vált.
A formázáshoz elsősorban gépi korongolást és öntést alkalmaztak, a tervezés és a dekorálás a két mester, a termelés irányítása pedig feleségeik hatáskörébe tartozott. Sikerüket a hatékonyság és az emberi tényező mellett a helyi vörösagyagnak és az égetéshez használt földgáz könnyű hozzáférhetőségének is köszönhették.
Az üzem elsődleges feladata már a kezdetektől az egész ország kerámiamázzal történő ellátása volt, s ezen belül is a jellegzetes narancsos színű anyagból értékesítették a legnagyobb mennyiséget. Ez a bizonyos, ily módon Magyarország szinte összes kerámiaüzemében megtalálható, egyedi, pirosas-narancsos máz egy ólom-kromát tartalmú fritt volt, amely az égetés körülményeitől függően vált sárgásabb, vörösesebb, néha akár zöldesebb színhatásúvá.
Hódmezővásárhely, Pesthidegkút és még sokan mások alkalmazták a speciális mázat, melynek köszönhető tehát, hogy a szó szerint minden lakásban fellelhető narancsos színű vázák, tálak és egyéb, klasszikusan retró kerámiák időnként még a szakértőket is zavarba ejtő hasonlóságot mutatnak. A tófeji gyár egészen 1985-ig végezte áldásos tevékenységét, közel 400 saját formatervet hátrahagyva és egészen elképesztő, egyedi hatást gyakorolva a korszak magyar iparművészetére.
Nem csoda, hogy amikor körbenéztem magamnál, tucatnyi Tófejről származó mázzal borított kerámiát találtam. Idővel és némi telefonos segítséggel bogarásztuk szét a narancsokat, kiemelve a közvetlenül Tófejről érkezett darabokat, amikor rájöttem, hogy szakmai tapasztalatnak remek, ám igazán felesleges munkát végeztem, ugyanis a korszak, a narancs és a kerámia elválaszthatatlanok, származzanak bármelyik műhelyből, gyönyörű dekoratív, szívet melengető egységet alkotnak együtt.
Ember a dizájn mögött
105 év öröksége: Zeisel Éva, a kerámia nagyasszonya
Egy férfiasnak mondott szakmában volt női úttörő Zeisel Éva, akit a madarakra emlékeztető kerámiák és az organikus formák tették híressé.
