Érdemes szemügyre venni, hogy mit rejtenek – vagy tárnak a nagyvilág elé az erkélyek, lodzsák, teraszok. Lássuk, mit írt a témáról a Lakáskultúra 1977-ben…
Van a lakásnak egy olyan része, ami a miénk és mégsem, vagy csak alig használjuk. Ez az erkély vagy lodzsa. Az erkélyek és lodzsák kihasználatlansága általános gond. Érthető és helyeselhető az az építészeti törekvés, hogy a bezártság érzésének csökkentésére, a természettel való elevenebb kapcsolat, a kellemesebb klíma érdekében szeretettel tervezik ezzel a szabadterű kis szobával az új lakóépületeket.
A lodzsát a magunk használatára alakítjuk lakótérré. Megfelelően gondozott növényekkel tavasztól-őszig kényelmes tartozkodóhely a háziaknak. A lakótérré alakítással azonban újabb gond is felmerül: mi az a berendezés, ami megengedett, hogyan oldható meg a napvédelem, és milyen biztonsági megoldások szükségesek a gyermekek védelmére. Általánosságban annyit kell tudni, hogy a lodzsa bebútorozása megengedett. Nem kifogásolható a napvédők felszerelése sem. Megengedett továbbá minden olyan tárgy felszerelése, amelyik mobil, azaz mozgatható, eltávolítható, tehát nem végleges jellegű.
Szabadtéren a legjobb védett rakodóhely a láda. Ha szélessége és magassága megfelel, ülőbútorként is használható. A ládapad lehet mozdítható vagy fix, egy vagy kettő is elhelyezhető belölük egymással párhuzamosan vagy L-alakban. Felső lapját lehet kárpitozni vagy akár párnákkal kényelmessé tenni.
Ha több a hely, fonott kertibútorral is be lehet rendezni a szabadtéri szobát. Ám ha fonott bútort választunk, akkor vállalnunk kell azt is, hogy minden tavasszal felfrissítjük őket.
Ahogyan a lakószobákban csökkenti a beáramló fényt az ablakot elfedő növénytömeg, ugyanúgy helytelen, sőt még rosszabb, ha a lodzsa mellvéd feletti része virágcserepekkel teleaggatott, mert a lodzsa által amúgy is beárnyékolt szobától még több fényt veszünk el.
