Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva – ezúttal erről az izgalmas világítótestről.
Nagyon kedvelem azokat a tárgyakat, amelyekben a korszak tiszta kitekintése mellett van még valami érdekesség. Ez a kis lakberendezési finomság, ez az íróasztali gyöngyszem korának reprezentatív darabja, egy érdekes csomópont az iparművészet történetében.
Ahogy a 20. századi történetek többsége, ez is a 19.század második felében az iparosodással kezdődött. Az elektromosság térhódítása új termékeket és új alapanyagokat igényelt. Kutatók százai kísérleteztek és kerestek új lehetőségeket, mikor is 1907-ben Leo Hendrik Baekeland már sikeres feltalálóként rábukkant az igen drága sellak helyettesítésére alkalmas, remek szigetelő képességű és immár teljes egészében szintetikus anyagra, az önmagáról elnevezett bakelitre.
Találmányát 1909-ben védette le és ekkor alapította meg a General Bakelite Companyt, a bakelit tömeggyártását biztosító vállalatot. Ezzel kezdetét vette a polimerek kora. A 20-as évekre széles körben elterjedt bakelit, mint „ezer arcú anyag”, bármely korábbi alapanyag kiváltására képesnek tűnt.
1927-ben a szabadalom lejárt és azonnal megalakult a Cataline Company, amely a bakelit színezett változatait kísérletezte ki és terjesztette elképesztő sikerrel egészen a negyvenes évek végéig. Mindez persze az Amerikai Egyesült Államokban történt, miközben Európa világégések során és az új művészet ostorcsapásain vergődte magát keresztül.
Két világháború között, Walter Gropiusnak köszönhetően eljutottunk a Bauhaushoz, a művészet és a technika közötti szakadékot áthidalni kívánó, az életteret egységként megfogalmazó konstruktív és korszerű művészeti ághoz. Ezen korszak és életérzés szemléltetője eme tünemény, amely teljes egészében a csoda matériából, azaz bakelitből készült.
Megfelelően a Bauhaus eszméjének, az elegáns, íves formán egyetlen él sem található. Minden lekerekített, ovális és íves. Feje és nyaka egyaránt állítható. Sötét barnás-vöröses színe régi telefonkészüléket juttat eszünkbe.
Két, nagyon érdekes idővonal egybeesése ez, az új anyag és az új látásmód által létrehozott ötvözet, mely egy igen jól átgondolt és ipari eszközökkel előállított lakberendezési egység. Egykor egy íróasztal elválaszthatatlan tartozéka volt. Most bárhova rakom, mindig csendes eleganciával végzi a dolgát. Pontosan oda világít ahova szeretném, de sosem feltűnősködik. Elsimul és belesimul, kézre esik és pont passzol. Amolyan bakelitesen, amolyan „bauhausosan”.