November 1-én, azaz Mindenszentek napján az üdvözült lelkekre és november 2-án hallottak napján elhunyt szeretteinkre gyertyagyújtás formájában is megemlékezünk.
Tegyük ezt a napot még meghittebbé és személyesebbé saját, általunk készített mécsesekkel
Az egyszerű, de különleges elfoglaltsággal színesebbnél színesebb és illatosabbnál illatosabb ötleteinket valósíthatjuk meg. A legpraktikusabb megoldás a viaszforgács használata, de a régebbi gyertyáinkat is felhasználhatjuk a célra. A különféle hobbi-boltokban kapható színező- és illatanyagokkal tudjuk még kellemesebb hangulatúvá tenni a készítendő viaszformáinkat. Azonban az illatok és a színezékek megváltoztathatják a gyertya felületét és éghetőségét is, így oda kell arra is figyelni, hogy mint s hogyan, mennyit teszünk ezekből hozzá.
A gyertyaöntés menete
Mindenek előtt takarjuk le a munkaterületünk felületét alufóliával vagy más viaszlepergető alkalmatossággal.
Tegyük a forgácsokat vagy a megmaradt régi gyertyadarabokat, gyertyacsonkokat egy nejlontasakba és azzal együtt helyezzük bele egy tál vízbe. Érdemes ugyanolyan gyertyákat összeolvasztani, mert a különböző típusok keveréke más-más égést eredményez az eltérő olajtartalom és a különböző olvadáspont miatt.
Kanócok tekintetében a természetes pamutból készültek a legalkalmasabbak. Különböző méretű gyertyákhoz, különböző kanócokat lehet beszerezni. Ezt a formában öntés során egyenesen és annak középre kell elhelyezni, melyet egy pálca segítségével valósíthatunk meg.
A viasz már 60 fokon is olvad, ezért nem ajánlatos azt közvetlenül a tűz fölött melegíteni, és nem muszáj felforralni a vizet se. Mikor a viaszolvadás megtörtént, öntsük formába azt.
Választhatunk szilikon formát vagy olyan műanyag poharat, öntőformát, ami jól bírja a hőt. Az öntőforma praktikusabb az annak alján a kanóc céljából kialakított lyuk miatt. Ha cserépbe, üres konzerves vagy sörös dobozba, befőttes üvegbe öntjük a viaszt, akkor érdemes talpas kanócot venni, hogy az megálljon a forma alján és így a későbbiekben nem lesz vele már gondunk. Azonban a lyukat a kanóc mellett, alulról egy kis darab gyurmával érdemes elzárni, hogy a viasz ne tudjon azon keresztül kifolyni.
Lehűléskor és a megmerevedés során a viasz térfogata csökken, a gyertya belsejében üregek keletkeznek , amiket muszáj megakadályozni, mert akadályozhatják a gyertyaégés folyamatát. Éppen ezért amikor már kocsonyásabb állagú a szilárduló gyertyánk, érdemes beleszúrnunk egy pár lyukat felülről. Ezáltal távozik a levegő és könnyebben szilárdul meg az alkotásunk.
A dermedt viasz a szilikonformából könnyen kicsúszik, a műanyag vagy üveg formákból kicsit megkocogtatva pottyan ki az elkészült remekmű.