Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva – ezúttal Kenéz (Kiss) László egyik alkotásáról.
A hatvanas évek elején járunk. A festék még meg sem száradt a vásznon, amikor a festmény már a műterem fala mellé került. A művész lelkesedése immár a következő tárgyra összpontosít. A szoborcsoport összeállt a fejében, már csak meg kell mintázni. Sebesen munkához lát, előveszi az alapanyagot, közben az édes naplemente narancsos sugarai megérintik az arcát. Elmerül az alakokban, már várja, hogy anyaggá formálhassa a megfogalmazott érzést. Két test és két lélek harmonikus egységét, olyan csupaszságot, olyan bensőséges megértést amelynek már a gondolata is örömmel tölti el az embert. Megfordul, visszanéz az imént elkészült festményre és megáll. Vajon képes lesz-e mindezt kézzelfoghatóvá tenni?
Ritkán ragadtatom el magam annyira, hogy festményről írjak. A képzőművészet eme kiismerhetetlen mezsgyéjén úgy érzem magam, mint a lelkes szurkoló a focimeccsen, aki az alapvonalon lelkendezik ha felismer egy egy trükköt vagy taktikát. A jelenlegi helyzet azonban kivételes, mert ismét kedvenc tárgyaimmal vagyok összezárva. Ezt a festményt annyira nagyra becsülöm, hogy még keretet sem teszek rá. Mert magában is megállja a helyét! Nincs manír, nincs csicsa, csak a téma, amely ez esetben örök.
Alkotója, Kenéz (Kiss) László szobrászművész 1942-ben született, fiatalkorát Kőbányán töltötte, majd a Képzőművészeti Gimnázium növendékeként végzett 1960-ban, festő szakon. Bár látásmódja és a központi témára fókuszáló stílusa hamar elindította a szobrászat felé, eleinte előszeretettel festett portrékat, életképeket.
Kezdetektől foglalkoztatta a festészetben, síkban megfogalmazódó érzések átültetése a körbejárható, háromdimenziós alkotásba, így korai festészete párhuzamosan fejlődött szobrászati kifejezésmódjával. A hetvenes évek elején megismerkedett az érem és plakettmintázással, amely egész további művészetét meghatározta. Éremmunkáit a Nemzeti Galéria, sőt a British Museum is őrzi.
A történelem is helyet adott Kenéz Lászlónak, aki az 1989-es rendszerváltás kapcsán több balatoni település címerét így Balatonberény és Fonyód város jelképeit is megtervezhette. A városnak bizonyára tetszett a címer, a művésznek a város, mert Kenéz 1990-ben Balatonberénybe költözött és munkásságát ott folytatta.
Ez a kép egy korai alkotása. Már itt megmutatkozik a fő téma központi szerepe, az alakok kontrasztos kiemelése a hangulati alapot megteremtő, a helyszínt éppen csak érzékeltető háttérből. A mondanivaló önmagáért beszél, mégsem sablonos. A meztelenség itt nem az erotika, hanem a teljes feltárulkozás, a tiszta összhang szimbóluma. Szinte érezni a csendet, mely telve van érzésekkel, nyugalommal. A szerelem egy vágyott pillanatát látjuk, egy beteljesedett, egységbe forrt szerelem meghitt összhangját. Valamit, amit mindannyian felismerünk, ami mindannyiunknak mond valamit.
Álomotthonok
Bohémélet Zugligetben: a hely, ami festményt is ihletett
A várostól csak egy ugrásnyira, mégis zöld fák árnyékában található egy régi zugligeti magánkemping, ahol Györgyi és Julian első közös kreatív projektjüket megvalósíthatták.
