Együtt vagyunk mindebben. Sorozatunk egyik célja is az, hogy az újonnan kialakult járványhelyzetben közelebb hozzunk titeket, magunkat egymáshoz – akár egy másik országból, kontinensről is. Borvendég Eszter egyenesen az Egyesült Államokból, Chicagóból jelentkezik az otthonából.
Mióta vagy otthon?
Március 14. óta, bár a kijárási korlátozás egy héttel később, március 21-én lépett életbe.
Mennyiben változott meg az életed a járvány ideje alatt?
Számomra az volt a váltás, hogy az otthonról dolgozós, viszonylag nyugalmas létet mostantól megosztom a párommal. Ő hazatelepítette az irodát, és mindent, ami ezzel jár, de mindketten viszonylag zökkenőmentesen átálltunk. Az én itthoni irodám ugyanúgy funkcionál, ahogy eddig, Mark számára azonban kialakítottunk egy dolgozósarkot az ebédlőben, saját tervezésű Zoom-stúdióval. Nem kell drága beruházásra gondolni: egy alacsony létra, szigetelőszalag és egy korábban nyugdíjba vonult iPad kellett csak hozzá. Viszont hamar kiderült, mennyire fontos az ergonomikus szék, amit hazahoztunk az irodából.
Mark reggel ugyanúgy készülődik, mint korábban, csak nem vesz fel nyakkendőt, és 45 perc autózás helyett egyszerűen az étkezőbe jár dolgozni. Munkaidő alatt nemigen zavarjuk egymást, de néha együtt ebédelünk, ami korábban soha nem fordult elő.
Bebizonyosodott, hogy ilyen körülmények között is jól funkcionál a lakásunk, de most fedeztem fel, hogy milyen biztonságérzetet nyújt. Ideális otthon – a kutyát is beleértve – hármunk számára, hogy átvészeljük ezt a kvázi háborús helyzetet. A kilencedik emeletről rálátunk az előttünk lévő néptelen parkra, látjuk a kihalt megállót és a szinte teljesen üres buszokat; de furcsa a csönd is, korábban szinte percenként ereszkedtek a repülőgépek a tó felől a repülőtér irányba, most átadták a légteret a kék égnek és a madaraknak.
Mi a kedvenc tevékenységed a négy fal között, hogyan kapcsolódsz ki?
Ráálltam a különféle webinarokra. Gyakorlatilag bármit megnézek, ami megragadja a figyelmemet. Az építészeti témákon túl elsősorban a fotózás és a művészet vonz, de belehallgatok az aktuális gazdasági és egészségügyi tájékoztatókba is.
A spanyoltudásom a Babbel App segítségével próbálom javítani. Néha belehallgatok egy-egy TED Talkba, az Udemyn pedig egy agyműködéssel foglalkozó sorozatot követek.
Korábban szinte naponta lejártam egy edzőterembe – most a vendégszobában rendeztünk be egy csöpp tornatermet, hogy fizikailag se épüljünk le teljesen. Jó videókat találtunk a neten az otthoni mozgáshoz.
Van-e olyan új dolog, amivel most szívesen töltöd az időd otthon?
Mindketten szeretünk főzni, ám a kedvenc mediterrán vonaltól eltérően mostanában gyakran vágyom hazai ízekre – talán ez is a biztonságérzetemet erősíti. Volt nálunk az elmúlt hetekben rakott káposzta, körözött, sőt még velős csont is! A magyar barátaimmal „szinkronban” főztünk húslevest, és virtuálisan koccintottunk.
Egyébként szinte minden este összejövünk barátokkal egy pohár borra; hála a különféle alkalmazásoknak, már több „szülinapi buliban” voltam így. Lélekemelő pillanatok ezek. A praktikus dolgokra is több időt szánok: szelektálom a dolgozószobámban felhalmozódott kidobandó kacatokat. Nehezen szánom rá magam, de jó érzés, amikor egy-egy kupactól megszabadulok. Hamarosan a gardrób kerül sorra, és ha még sokáig tart a kijárási korlátozás, a pincében lévő tárolóra is marad idő.
A legjobb dolog az itthonlétben, hogy úgy osztom be az időmet, ahogy akarom. Ez persze kétélű, mert önfegyelem nélkül nagyon el lehet úszni… Az első heten megszállottan böngésztem a hazai, nemzetközi és amerikai híreket minden létező médiában, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy ez iszonyatos időcsapda. Mára kialakult a napirendem, és amikor úgy érzem, muszáj felállni a számítógéptől, egyszerűen fogom a kutyát, és sétálunk egyet.
Mi hiányzik a legjobban?
Alapvetően introvertált vagyok, így elég jól bírom az elszigeteltséget. Viszont néha hiányzik a fizikai érintkezés azokkal a közeli barátokkal és családtagokkal, akikkel erőt adunk egymásnak. Egy őszinte ölelés megnyugtató tud lenni, és sokat jelentene ilyen válságos helyzetben – de pont ez az, ami most nem lehetséges. Remélem, azért nem megy ki a divatból!
Mi lesz az első dolog, amit megteszel, ha véget ér a kijárási korlátozás?
Elmegyünk a barátainkkal az egyik kedvenc éttermünkbe megünnepelni a szabadságot, a normális élethez való visszatérést, vagy itthon rendezünk egy nagy vacsorát. Gyanítom, előtte a fodrászhoz is célszerű lesz beugrani… Amikor pedig megnyílnak a határok, és újra beindul a légi közlekedés, valószínűleg az elsők között leszek az egyik budapesti járaton!
Milyen honlapokat látogatsz, mi az, ami kikapcsol, szórakoztat az online térben?
A legtöbb nagy múzeumnak eddig is jó online portálja volt, de a válság óta megszaporodtak a galériák és művészeti vásárok virtuális „viewing room”-jai. Nem állítom, hogy ezek böngészése egyenértékű egy személyes látogatással, de az elmúlt hetekben az átlagosnál jóval több chicagói, New York-i és londoni galériában „jártam”. Például az Art Institute of Chicago egy héttel azután zárt be, hogy megnyílt egy nagy El Greco-kiállítás, múlt hétvégén ezt is „meglátogattam”.
Tanya Bonakdar az egyik kedvenc galériám, ahol a virtuális online galéria és az előadások is nagyon érdekesek.
Ha pedig lemaradok az élő WBEZ rádióprogramról, akkor rákeresek a podcastra, például Ira Glass This American Life vagy a Moth című műsoraira. Utóbbit nagyon szeretem; igaz történeteket mesélnek el ismeretlen emberek, mindenféle jegyzet nélkül, egy mikrofonnal a kezükben. Néha szomorúak, de inkább humorosak, és főként nagyon emberiek, valósak, elgondolkodtatók.
Most rajtad a sor: te hol töltődsz fel szívesen az otthonodban? Mutasd meg nekünk és nyerd meg az értékes nyereményeink egyikét! Kattints ide a játékért!
Az #együttaLakáskultúrával sorozat további cikkeiért kattints a lenti dobozokra:
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!