Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva – ezúttal erről különleges porcelánról.
Időről időre előfordul velem, hogy az üzletben lévő alkotások éppen nem ihletnek meg. Elképesztő formák, gyönyörű vonalak, finom és harsány színek között nem mindig találom a szívem csücskét, a heti kedvencet, akivel egy csendes órát eltöltve ismét megtalálom önmagam. Ilyenkor csalni szoktam és otthonról választok.
Egy tárgy, egy történet
4 tárgy a nappaliban, ami piszkosabb, mint gondolnád
Otthonunk egyik legforgalmasabb helyszíne a nappali: itt pihenünk meg egy nehéz nap után, itt fogadjuk a vendégeinket és itt lazít együtt az egész család. De vajon kellőképp oda is figyelünk erre a központi helyiségre?
Szerencsére követve a saját útmutatásomat, nem sok, de csupa örömteli tárgyam van otthon. Ennek a hatvanas években, Hollóházán készült, mázas porcelán alkotásnak valamivel személyesebb a története: még egészen kezdő voltam amikor először találkoztam vele.
Akkortájt a „retró”, azaz a II. világháború utáni időszak termékei bizony egyáltalán nem számítottak érdekesnek. Inkább valamiféle giccsként, szuvenírként tekintettek rájuk a szakértők. Az aprólékos antikot és a feszes art décót becsültük.
Egy bolhapiacon láttam meg, az ikonikus Verseny utcai piacon. Iszonyatosan megtetszett. Amilyen nőiességgel fekszik. A nagy lapát keze, az aránytalanul kis feje, a gömbölyded formák. Az egész valami másnak tűnt mint az addigiak. Sok gondolatot ébresztett bennem akkor. Mindegy, hogy mekkora a feje? Mindegy, mennyire valóságos? A modern művészet felé tettem meg az első lépéseim egyikét.
Megértettem, vagy inkább megéreztem, mindegy mi az alkotás, az engem ért hatás a lényeges. Mindegy milyen a feje, egyáltalán van-e feje, ha kifejezi számomra a nőiességet.
Megvettem, rettentően örültem neki. És hát kereskedőként el is adtam. De elfelejteni nem tudtam. Bekerült abba a gyűjteményembe, amelyben azok a tárgyak vannak, amelyeket nem kellett volna eladnom.
Keresni kezdtem hát, mindenhol figyeltem, hátha ismét rálelek. Nagyon sokáig nem volt szerencsém. Évek teltek el, már bőven lakberendezéssel és a csodás retróval foglalkoztam, amikor ismét megláttam egy piacon. Futva közelítettem meg a standot. Felkaptam, megnéztem. Valószínűleg többet fizettem érte, mint kellett volna, de mindegy volt. Kellett! Mert azóta is olyan sokat jelent nekem. Beszél a nőiességről, a művészetről, a szabadságról, de legfőképpen arról a vonzerőről, ami független minden külsőségtől.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap.
