Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva – ezúttal a magyar bőrművészet egyik kiemelkedő mesterének, Zajácz Tamás művéről.
Amint azt már biztosan hallhattátok tőlem, a fal a kedvencem az épületek alkotóelemei közül. Remek dolgokra használható mindamellett, hogy lakásunk biztos határait képezi. Például érdekes furcsaságokat akaszthatunk rá, dekorációs vagy önkifejezési célzattal. Emellett vannak olyan vesszőparipáim, amelyek elsőre minimum furcsának tűnhetnek. Az egyik ilyen a bőrművészet. Bár a bőr egyidős az emberiséggel, képzőművészeti célokra mégis egészen a 20. századig nem volt jellemző az alkalmazása. Használati tárgyként, illetve a népművészetben azonban annál jobban ismerjük.
Egy tárgy, egy történet
Egy tárgy, egy történet: az ördög a részletekben rejlik
Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva – ezúttal egy izgalmas, több mint 100 éves darabról.
Elsősorban ruha, illetve cipő formájában honosodott meg, majd erszényt, övet, táskát, kulacsot, később könyvfedőt és mindenfélét készített belőle a tímár, a varga, majd a bőrdíszműves. Évezredeken keresztül alkalmazták, ahogy szoktuk mondani, iparművészeti színvonalon a bőrt, mígnem az 1960-as évek táján, a modernizmus szelében, amikor már bármi lehetett anyaga a képzőművészetnek, ismét felfedezték, mint az egyik legősibb alapanyagot. Hagyományos technikákra alapozva újszerű alkotások születtek.
Népszerűségének csúcsa azonban az 1980-as évekre, az aranyosan csillogó glamour időszakára tehető. Itt keveredik a romantikus giccs a retróval és a klasszikus eleganciával, s teremt egy zavarba ejtően harsány atmoszférát. Ekkor, talán a természethez való visszatalálás jegyében teljesedett ki a bőrművészet, s kezdtek készülni művészi kivitelű, csak esztétikai célzattal létrehozott alkotások. Egy rendkívül naturális, már-már fantasy élményt idéző, elképesztően organikus világot nyitott meg ez az ősi hagyományokra visszatekintő, ám fiatal művészeti ág.
A képen látható női akt a bőrművészet egyik magyar nagymesterének a műve. Zajácz Tamás 1952-ben született, s a bőrművességgel főiskolai tanulmányai során ismerkedett meg. Nevéhez fűződik egy speciális bőrmegmunkálási eljárás. Talán a szerves anyag energiája, vagy a finom, mégis összetéveszthetetlen struktúra az, amelytől olyan élettel telivé válik a redőzött bőr által kialakuló plasztikus, szoborszerű alkotás. Olyan, mintha a megvonagló női test a közvetlenül a természet energiájából táplálkozna.
Valamiféle idealista realizmus ez, amelyben a tökéletes test tökéletes harmóniát képez az őt alkotó és körülvevő anyaggal. A női test, ebben a szinte valós méretben, falból kidomborodó idomaival már-már dekadens hatást kelt, mégis megidézi a klasszikus szobrászat szellemiségét is. Olyan sok kifejezés jellemzi, amit szeretek: művészi, organikus, természetes és dekadens. Már csak azt a bizonyos megfelelő falat kell megtalálni hozzá.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!
