Ma Magyarországon Kauker Szilvia szinte egyedüliként foglalkozik a kedvelt térburkoló anyag gyártásával, pedig régen hazánkban is készítettek cementlapokat. Míg hajdan négy-öt színt és mintát használtak, ma már csak a fantázia szab határt a tervezésnek.
Mikor döntötted el, hogy cementtel foglalkozol majd?
Már a gimnáziumban is rajz tagozatos osztályba jártam, onnan pedig a Kertészeti Egyetemre mentem, tájépítészetet tanultam. Első hallásra talán furcsának tűnhet, de nekem természetes volt, hogy az Iparművészeti Egyetem kerámia szakán folytatom. Szerencsére egy ösztöndíjnak és néhány remek tanárnak köszönhetően nem kerámiából, hanem cementből készíthettem el a diplomamunkámat, és a nem múló szerelem azóta is tart. Imádom ezt az anyagot, a matt, mégis selymesen fénylő felületét, hogy bár kőből van, mégsem rideg, jó hozzáérni, egyszóval szeretem minden tulajdonságát, még a szeszélyességét is, amely a megmunkálása közben lesz nyilvánvaló.
Tulajdonképpen mi a különbség a cementlap és a kerámia között?
A legszembeötlőbb, hogy a cementlap nem fényes, bár szerintem van egy sajátos ragyogása. Sokan azt hiszik, hogy túl sérülékeny, és óvni kell a környezeti hatásoktól, de ez nem igaz. Nem mázas, mint a kerámia, hanem anyagában színezett, ezért évtizedekig kophat a lábunk alatt. A gyártás során is van néhány különbség: a kerámiát égetik, a cementlap pedig vizes közegben, a hidratációtól lesz kemény.
Külföldre kellett menned, hogy tökéletesen elsajátítsd a szakma fortélyait?
Valóban, többször jártam Marokkóban, Spanyolországban és Portugáliában, nagyon sokat tanultam az ottani mesterektől. Itthon hiába van hagyománya a cementlapgyártásnak, mára ez az iparág szinte teljesen megszűnt. Számomra viszont egyfajta misszió, hogy a cementlapjaim itthon készüljenek, hazai alapanyagokból, magyar munkaerővel.
Turistaként engem lenyűgöztek az arab világban fellelhető alkotások, azt viszont nem tudtam, hogy a cementlapgyártásnak Magyarországon is hagyománya van…
Pedig elég bemenni bármelyik nagy belvárosi bérházba, és nyilvánvaló lesz. Gyönyörű régi, hazai lapokat láthatunk, pazar mintákkal, hatalmas felületeken. Hivatalosan egyébként 1883-ban készültek az első cementlapok, és a századforduló idején már évi több százezer négyzetméter lapot gyártottak, akkor még természetesen kézzel.
Hogyan születik egy minta, és hogyan készül maga a cementlap?
Fontos szerepet játszanak a klasszikus keleti motívumok, a geometrikus, illetve a már létező hazai minták, de vannak olyanok is, amelyeket én tervezek. Nekem szinte mindenről a cementlap jut eszembe; előfordult, hogy egy izgalmas festmény vagy egy régi kopott felület ihlette a következő kollekciót… A gyártás a MOZA ajkai műhelyében folyik, és szinte teljes mértékben kézi munka. A lapokba beillesztjük a minta sablonjait, és azokat öntjük ki a színezett anyaggal. Annak idején ezt a tevékenységet nők végezték, ma nálunk – egy fantasztikusan ügyes hölgy kivételével – csupa férfi dolgozik. Érthető, mert bár a minták finomak, nőiesek is olykor, egy présforma 4-5 kilós, és gyakorlatilag egész nap ilyeneket kell mozgatni. Egy ember naponta 1-2 négyzetmétert tud elkészíteni, a minta bonyolultságától függően.
Mik a további terveitek?
Egyelőre alig győzzük a megrendeléseket, ezért szeretnénk bővíteni a műhelyünk kapacitását. Ezenkívül jó lenne más területeken, pl. bútorokhoz, illetve egyéb módokon is használni a cementlapokat. A tervek már régóta megvannak erre vonatkozólag, csak idő kellene a kivitelezéshez.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!
