A közel hatvanéves épületet a környék egyik leghangulatosabb hétvégi házává alakította a családi örökséghez és a gyermekkori emlékekhez ragaszkodó tulajdonosa.
– Rengeteg szép emlék köt Mátraszentimréhez. Ez a házikó édesanyám nagybátyjának, Andor bácsinak az otthona volt, aki postamesterként dolgozott a faluban. Az ő irodájába jártam nyaranta leveleket válogatni, bélyegeket ragasztani, borítékokat pecsételni – idézi fel gyerekkorát Anna, a hétvégi ház jelenlegi tulajdonosa.
– Amikor néhány éve megörököltem az akkor már elég romos épületet, sokat törtem a fejem, hogy hogyan lássak neki a felújításnak. Szerettem volna megőrizni a régi értékeket, a feledhetetlen hangulatot, s ugyanakkor egy kényelmes, akár a nagyobb család pihenésére is alkalmas házikót kialakítani. A bútorok többsége sajnos tönkrement az évek során, eltűnt a postai kellékek nagy része is, de a nappaliban lévő kisasztal vagy a ’60-as-’70-es éveket idéző „Ügyeljünk a tisztáságra!” feliratú pléhtábla például eredeti.
Anna Kiss Miklóst tervezőt bízta meg a 150 m2-es ház belsőépítészeti átalakításával. A szakember a régi kő- és vályogépület padlását megbontotta, a tereket egybenyitotta, és így egy kényelmes szinteltolásos nyaralót alakított ki, amely az emeleti hálófülkéknek köszönhetően akár két család befogadására is alkalmas. A berendezéshez megpróbált minél több, az eredeti darabokhoz hasonló bútort, postai kiegészítőt felkutatni, s szerzeményeit ötletesen és harmonikusan társította mai tárgyakkal és építészeti elemekkel.
– Ha körülnézünk a belső terekben, rögtön látszik, hogy a fa természetes árnyalata mellett a postászöld az, ami szinte minden helyiségben dominál. Zöldek lettek a nyílászárók, zöldre kárpitoztuk át a régi karosszékeket, és ezt az árnyalatot apró kiegészítők formájában is becsempésztük a lakásba – magyarázza a fiatal tervező.
A házban a lehető legtöbb helyen kezeletlen fafelületeket alkalmaztak, ami a meleg szőrmékkel és textilekkel együtt jellegzetes hegyvidéki hangulatot teremt. A falakat a családhoz kötődő eredeti levelek, képeslapok díszítik, Anna ugyanis számos régi postai küldeményt talált, még Stockholmból és Los Angelesből származó példányokat is tartalmaz a kis magángyűjtemény.
– A berendezésnél nagyon fontos szempont volt, hogy a régi tárgyak mellett könnyen beszerezhető és elérhető árú bútorokat válasszunk; ezeket apró átalakításokkal, festéssel változtattuk egyedi darabokká. Így kerültek a házba a skandináv bútorok, de vettünk nyersfa-lapokat is barkácsáruházban – mondja mosolyogva a fiatal tervező. – Ezekkel például addig kísérleteztem, amíg kényelmes konyhai szék nem lett belőlük – mutatja egyik alkotását.
