Van olyan, hogy az ember úgy érzi: „ez az; innen sehova”. Aztán egyszer csak észreveszi, hogy megváltozott. Már nemcsak a kert adta zöldre vágyik, hanem a „nagy természet” közelségét sóvárogja. Már nem elég a szomszédos telkek fáinak látványa, messzire akar látni. Igazán messzire: hegyen, völgyön, Dunán át, az alacsonyan szálló felhők magasából. És akkor „az ember” – ez esetben egy férfi és egy nő – elfogadja a változást, és otthont cserél.
