Mi az, aminek az építészetben van múltja, jelene és nagy valószínűséggel jövője is, és egyúttal időtállóan elegáns, igényes?
Tehetős vendéglátónkat egy ideje már foglalkoztatta annak gondolata, hogy miféle házat építsen a különlegesen jó adottságú, körpanorámás, zöldövezeti telken. Olyat, aminek az építészetben van múltja, jelene és nagy valószínűséggel jövője is, és egyúttal időtállóan elegáns, igényes. Végül a klasszikus svábhegyi villák „műfaja” mellett döntött, a tervezéssel pedig Troll István építészt bízta meg.
A villák klasszikus stílusjegyeit felvonultató, egyébként korrekt tervet megmutatta Varró Zoltán designernek, akitől azt kérte, hogy kissé frissítse föl, tegye fiatalossá, „maivá” a belső tereket. Ugyanis már korábbi, kölcsönös elégedettségen alapuló, közös munkájuk okán jól ismerték egymást: a tulajdonos Zoltán szárnyaló fantáziáját, ő pedig a megrendelő habitusát, ízlésvilágát.
– Gyanítom, hogy ezúttal is bombasztikus ötletekkel rukkoltál elő –
firtatom az eredeti terv változtatásának kérdéskörét.
– Csak egyetlenegy igazán jelentőssel! De ezzel szinte teljes körű belsőépítészeti metamorfózist indítottam el, amelyet az eredetileg tervezett, háromméteres belmagasság növelésének igénye indukált a földszinten, a nappali-szalon terében – mondja Zoltán. – Pontosabban a szűken vett, négy oszlop határolta nappali funkciót akartam villához illően nagyvonalúvá tenni a belmagasság növelésével. A mennyezetet sikerült 60 cm-rel megemelni, ám ez még nem adott igazán impozáns látványt és térérzetet. Végül a nappali mennyezetének kilenc négyzetméternyi, romboid alakú, szimmetrikusan elhelyezett áttörése mellett döntöttünk, amely a második szinten mint egy üvegdoboz halad át, és az épület tetőszerkezetének elemeként fejeződik be, természetesen üvegfedéllel.
Amellett, hogy a nappali belmagasságát növeltük, mindkét szintre jut természetes fény is az üvegdobozon át. Egyúttal ez lett a villa belsőépítészeti tengelye is, hiszen a második szinten e köré csoportosítottam a szülői hálót és a kétszintes, üvegszerkezetű gardróbot, valamint a hálószobához szervesen kapcsolódó, üvegfalakkal szeparált fürdőegységet.
– Ám az üvegdoboz nem csupán az épület tengelye lett, hanem mindkét szint bravúros látványeleme is egyúttal…
– A nappali centrumát is meghatározó üvegdoboz szinte kínálta magát a csillár elhelyezésére. Akkora csillárt választottunk, amelynek magassága és átmérője laza eleganciával úgy uralja az üvegdoboz belsejét, hogy a látványa a nappaliban éppúgy élvezhető, mint a szülői hálóban. S minthogy a belső felülete úgynevezett defektív üveg, azaz tükröző, így megduplázza a csillár látványát, de nem enged bepillantást a nappaliból a hálóba, viszont a hálóból a csillárra, illetve a nappalira teljes körű a rálátás.
– Persze a nappalinak van még egy meghatározó eleme, a hatalmas
tükörkeretbe, vagy inkább tükörfalba foglalt, rendhagyó gázkandalló.
– A hagyományos villák fontos berendezése, a kandalló itt sem maradhatott el, csak a mai design nyelvére fordítottuk. Ám éppúgy a nappali központjába került, ahogy az a régi, hagyományos elrendezésekre is jellemző, a kandalló fölött elhelyezett díszes tükröt pedig itt a négyszögekből álló, falméretű, csiszolt tükörkerettel helyettesítettük. További funkciója a fények megsokszorozása mellett a térérzet növelése. Az utóbbi okán maradt a nappalival egy térben, annak jobb, illetve bal oldalán, de a négy oszlopon kívül a tévészoba, illetve az olvasószalon.
– Ahogy az ebédlő-konyha tere sem szeparált a nappalitól…
– Szeparált, de nem a szó szoros értelmében. Az egyszerűbb lakásokban sem, de egy villa esetében különösen nem pártolom a nappali-étkező és a konyha direkt együttesét. Itt a közlekedőszerű, levegős hallal választottam el a nappalit az ebédlőtől, két lépcsőfoknyi magasságba emelve az utóbbit. A konyhát pedig részben a hall falszakaszába építettem, valamint az ebédlőtől két párhuzamos bárpultszerű átadó- és munkapulttal zártam le. Ily módon a nappaliból csak az ebédlő látható, amelynek eleganciáját azonos szintre emeltem a nappaliéval, különös tekintettel a tálalószekrény szerepét betöltő, kivilágítható ónixfalba épített üvegvitrinnel.
A két – konyha-ebédlő és nappali – funkció különállását a burkolat- és falszínváltással is jeleztem. A levegős nappaliban a fehér és árnyalatait, valamint márványburkolatot, a konyha-étkezőben pedig a barna falak mellett hasonló árnyalatú padlóburkolatot használtam. A nappaliban gazdagabban alkalmaztuk a kissé újrafogalmazott klasszikus elemeket is.
Például a gipszstukkókat a mennyezeten és az oszlopokon, illetve a kárómintát a falakon és a márványburkolaton vagy a mennyezetet áttörő üvegkalitkánál. Míg az ebédlő-konyhában a letisztult, frissebb, fiatalosabb, minimál közeli formavilágot jelenítettük meg teljesítve a megrendelők kívánságát.
– Ami a második szinten még karakteresebben jelenik meg a szín- és formavilágot tekintve, amely igényes anyaghasználattal párosul…
– Az igényes, mondhatni exkluzív anyaghasználatot itt főként a márvány, valamint az üveg-fém kombináció képviseli. Ezek, valamint az ezüstszürke és a fehér különböző árnyalatainak hűvös eleganciáját a szinte burjánzó, különleges függönyökkel, lágy lakástextíliákkal oldottuk. A térérzetet is maximálisra növeltük, ugyanis csak a görgőkön mozgatható üvegfalakkal választottuk el az egyes funkciókat egymástól, különösen fókuszálva a két meghatározó egységre, a hálószobára és a belőle nyíló fürdőszobára. Az utóbbiban a padlószinttől néhány lépcsőfokkal kissé megemelt kád köré szerveztem az áttetsző teret, így aztán a kádban ülő, ha kifelé tekint, a város panorámájában gyönyörködhet, befelé pedig a nappalival összekötő üvegkupola nyújtotta látványt élvezheti. Ám nem csupán a kádban töltekezve, hanem a széles, épített járható zuhanyfülkéből is a tulajdonosok szeme elé tárul a város látványa.
A második szinten berendezett, a tisztálkodás/relaxálás-alvás/pihenés-gardrób funkciókat egyesítő intim zóna külön lakosztályt képvisel. És ez is fontos, meghatározó eleme a villa-hangulatnak, életérzésnek, persze mai megfogalmazásban.
