Az egyik, közelmúltban befejezett munkája kapcsán jegyezte meg Müller Mónika, milyen ritkán adatik meg az a szerencse, hogy olyan lakás átalakításával, berendezésével bízzák meg, amely még csak alaprajzon létezik.
– Pedig ez az egyik legszerencsésebb találkozás a megrendelő és a szakember között – mondja a lakberendező -, mert szinte kötöttségek nélkül mindenki szabadon engedheti a fantáziáját, s az együtt gondolkodás eredményeként a legjobb eredmény születhet. Lakberendezői hitvallásom ugyanis, hogy először a lakás működését kell biztosítani, ezért mindig az alaprajzzal kezdem. A megrendelővel együtt alaposan átvizsgálom, hogy a terek, a funkciók a lehető legoptimálisabbak legyenek. – Ahogy ezzel a 90 négyzetméteres alapterületű lakással is történt? – Pontosan. Az új építésű társasházbeli lakás átalakításához inkább radírt, mint ceruzát kellett használnom, hogy a felesleges ajtókat, falakat kiiktassuk az alaprajzról. Volt mit megszüntetni, javítani! Legfőképpen a bejáratot követő, sikátorrá keskenyített előtér/közlekedőt szabadítottuk meg a sallangoktól,nevezetesen a térbe nyúló WC-től, amelyet a tágas fürdőszobába, egy válaszfal mögé költöztettünk a mosógéppel együtt, és a mellé telepített sufniszerű helyiséget is eltávolítottuk. S hogy a térérzetet növeljük, az így megtisztított terepet az étkezőt védelmező falszakasszal egybenyitottuk a konyha-étkező-nappalival, így optimálissá tettük a térérzetet. – Milyen otthont képzelt el a megrendelő? – A harmincas éveiben járó, művelt, igényes, világlátott megrendelő hölgy „trendfüggetlen”, kozmopolita életérzést sugárzó, nagyvonalúan elegáns lakást kért, amelyet a bézs és árnyalatai uralnak. Igényességét az is bizonyítja, hogy szinte évekig készült a lakás, mert a felhasznált anyagok minőségét is fontosnak tartotta. Csak akkor folytattuk a munkát, amikor összegyűlt egy-egy nagyobb beruházáshoz a szükséges pénzösszeg, hogy megalkuvások nélkül, még véletlenül se kerüljön „nemszeretem kakukktojás” egyetlen enteriőrbe sem. – Ehhez mérten meglehetősen színes lakás született – vetem közbe. – Kétségtelen, hogy a bemutatott látványtervek láttán a megrendelő kicsit elbizonytalanodott, hogy a bézsen belüli tone-in-tone-nál maradjon vagy az általam ajánlott színesebb világot válassza. A több variációt felvonultató látványtervek közül végül is a vagányabbak mellett döntött, így nem csupán színesebb lett a lakás, hanem néhány extravagánsabb forma és anyag is megjelenik otthonában, mint például az ágy végét lezáró, ocelotmintás műszőr kárpitozású hencser a hálóban, a mögötte lévő falfelületet borító, Jim Thompson-féle különleges kárpit. Persze mindent gondosan kiválasztva, semmit sem bízva a véletlenre és a lehető legjobb minőségben. – Talán a másik látványos példa erre a lakás legnagyobb alapterületét felölelő előtér-nappali-konyha-étkező – állapítom meg. – Valóban, mert ez az enteriőr összefoglalja a szín-, forma-, anyaghasználati koncepciónkat. Nevezetesen, ahogy a bézs alaphangot fűszereztük az étkezőt takaró borvörös virágmintás tapétával borított falszakasszal, az étkező négyféle színű székével, a velük harmonizáló csíkozású dekorfüggönnyel és a heverő díszpárnáival, valamint a szögletes formákat íves elemekkel ellensúlyoztuk, hogy csak a legszembetűnőbbeket említsem. Mint vendéglátónk mondta, olyan lakás boldog tulajdonosa lett, amely időtálló, elegánsan egyedi és barátságos. Ahova öröm hazaérkezni és ahol a szó szoros értelmében otthon érzi magát. Mert a lakás minden négyzetméterét kedve és ízlése szerint alakította, rendezte be Müller Mónika lakberendező. Lakáskultúra 2010. december
