A négytagú család tíz évvel ezelőtt vásárolta a beépített tetőterű, mintegy 100 négyzetméternyi alapterületű családi házat, amelyet a gyerekek fölcseperedtével kinőttek. Főként a közös terek, mint a konyha-étkező-nappali bizonyultak évről évre egyre szűkebbnek.
– Elhatározásunkat tettek követték, amelyet fölgyorsított a Rőth Renáta belsőépítésszel, az egyik baráti család kellemesen színes lakásának tervezőjével való találkozásunk – meséli a háziasszony. – Épp ilyesmit álmodtam meg az új otthonunkban, mondtam Renátának, aki az elképzeléseimet sok ötlettel meg is valósította. – Örömmel vállaltam a feladatot, mert a mostanában divatos minimál, cool, drapp-barna, fekete-fehér stb., meglehetősen steril irányzatok mellett szinte felüdülés volt a rendhagyónak számító, merész színpárosítás, amellyel a kibővített házat/lakást felújítottuk – mondja Renáta. – A tervek szerint az eredeti épület földszintjét elfoglaló konyha-étkező-nappali költözött a „toldalékba”, a helyére pedig a tetőtérből a szülői háló, a gardróbszoba, valamint a kényelmes, tágas fürdőszoba került. Így a tetőtér megmaradt a két kamaszodó fiú lakosztályának két hálóval és a közös fürdőszobával. További fontos elem még az új épületet övező, széles terasz, amely a főbejáratnál kezdődik és a telek lejtését követve, két lépcsőfokkal lejjebb, a nappali folytatásaként ér véget. – Milyen kialakítást kértek tőled a megrendelők amellett, hogy színes világot akartak látni maguk körül? Egyáltalán, ennyire színeset álmodtak vagy a te fantáziád szárnyalt munka közben? – Tágas, kényelmes, színes, ám jól használható, minden ízében praktikus konyha-étkező-nappalit kértek kandallóval, ahol azért a konyha látványa kissé háttérbe szorul úgy, hogy Andrea kapcsolata a nappali-étkezőben lévőkkel sütés-főzés közben is megmaradjon. A nappali-étkezőt, a térérzetet is növelve, három helyen nagyméretű tolóajtókkal kapcsoltam a teraszhoz. – A berendezési tárgyak, bútorok, lámpák is meglehetősen széles stílusskálán mozognak kezdve a minimáltól a keletiesig. – A nagyon mozgalmas színekhez, színpárokhoz igyekeztünk egyszerű vonalú bútorokat választani, mint amilyen például az étkezőgarnitúra vagy az általam tervezett sötétdió-színű konyhabútor is. A férj kívánságára került a nappaliba bőr ülőgarnitúra, ám Andrea kedvenc színét, a lilát helyezve előtérbe. Ami a nappali-étkező-konyha lámpáit illeti, egy Indiából származó, keleties ízű berendezéseket, lámpákat árusító üzletben találtuk. Andreáékkal együtt úgy gondoltuk, hogy jól illenek a keletiesen színes világba, ráadásul dekoratívak is. – Mit szólnak a vendégségben megforduló rokonok, barátok, ismerősök ehhez a nem mindennapi színvilághoz? – tudakolom vendéglátóinktól. – Megoszlanak a vélemények – mondják. – Persze mindenkinek van valami ötlete, hogy milyen más színt használt volna. Mi nagyon jól érezzük magunkat ebben a környezetben. Különösen a plasztikus arany-bronz felületek nyújtanak izgalmas látványt a nap minden szakában, ahogy ráesik, illetve megtörik rajtuk a fény.
