A nyolcvan négyzetméternyi alapterületű tetőtérbeli lakás azért tetszett meg Ónodi Andrea textiltervező iparművésznek, mert két szinten osztozik, ahogy ő fogalmaz: tetőtér a tetőtérben, ráadásul pazar panorámával.
Nem beszélve az úgynevezett fogópár gerendázatról, amely a teret és a mennyezetet egyaránt izgalmasan tagolja. – A beköltözés előtti, eredeti állapoton nem sokat változtattunk a párommal – mondja Andrea. – Falmozgatást igénylő átalakításra nem volt szükség, mert a funkciók elosztása megfelelt. Pontosabban szólva a felső szint funkcióját kellett tisztázni, mert annak csak egy része volt használható eredetileg. Főként ez utóbbi problémakör megoldásához kértük Gillemot Éva belsőépítész segítségét, aki végül a lakás teljes berendezésében is segített. – Minthogy főként itthon dolgozó iparművész vagy, szükséged van a meg felelő alkotóhelyre a lakásban. Ezt megtalálni és kialakítani, gondolom, szintén komoly szempontja volt a berendezkedésnek. – Igaz, hogy szabad kezet adtam Évának, ám régi ismerősök lévén jól értette, érzékelte ezt a problémát és vele együtt a szempontjaimat is. Nevezetesen azt, hogy a munkámmal és egyéniségemmel járó színes világnak letisztult, visszafogott, kissé semleges környezetet adjunk amellett, hogy a lakás egészét a funkcionalitás „szelleme” hassa át. Valamint hogy a tetőtér mint különleges látvány is érvényesüljön. – A lakás legtágasabb tere a nappali, s ahogy látom, itt kapott helyet a te műtermed is, szinte észrevétlenül beolvasztva az enteriőrbe. – A nappali teljes bútorzata Éva tervei alapján készült, így az én munkahelyemet képviselő asztal is, amelyet a legnagyobb méretű ablakhoz tettünk a kellő erősségű természetes fényre fókuszálva. A nappali falát U alakban körbefutó, asztalmagasságú polcrendszerbe, így a nappali látványába is valóban észrevétlenül olvad bele a szellős vonalú munkaasztalom, ami persze célunk is volt. Éva találta ki, hogy a 230×80 cm-es munkafelületű íróasztal legyen mobil. A stabil asztallábakba szerelt görgőkkel ugyanis bármikor térbe húzhatom az ablak mellől, ha a munkám igényli. A natúr árnyalatú polcrendszert pedig az egyik kedvencemmel, a zölddel élénkítettük úgy, hogy csak a belseje kapta ezt a színt. Továbbá a körbefuttatott, azonos méretű, színű és osztású polcrendszerrel a nappali falsíkjainak többféle hajlásszögét is sikerült ellensúlyozni. – A nappali leglátványosabb része a gerendázat, amelyet szellemesen kiemeltetek, miközben fontos funkcióhoz is jutott. – Éva ötlete volt a gerendák rejtett megvilágítása, amelyek a gerendák fölötti, szabadon hagyott tetőtérből kapják a fényt, illetve magukba a vízszintes mennyezeti gerendákba neoncsöveket épített, és ezek egyúttal a nappali világítását is szolgálják. A cikk folytatása a Lakáskultúra 2011. februári számában olvasható
