Milyen berendezést kíván egy új lakóparkban épült, fél ikerház, ha a környező házak mediterrán stílusúak, a tulajdonos házaspár a klasszikus bútorok híve, a lakberendező pedig mindenekelőtt ízlést akar formálni?
A világ az elegancia, ugyanakkor a dekadencia felé tart, mondja a tervező. Egyre újabb ötletekkel kell előállnia annak, aki lépést akar tartani a fejlődéssel. Nem szabad ráerőszakolnom az akaratomat a megbízókra, hiszen ők fognak egy életet leélni az általam tervezett enteriőrökben. Értük dolgozom, éppen ezért nem ragaszkodom az elképzeléseimhez. Legjobban alvás közben tudok tervezni, valósággal megálmodom a kész tereket, szükség szerint mégis azonnal el tudok felejteni mindent, és tiszta lappal kezdeni újra. Ezúttal is a stílus meghatározása volt számomra a legnehezebb, hiszen nem lehet elszakadni a környezettől, ide nem tervezhettem bauhausos, vagy loftlakásba illő berendezést. Meg kellett őrizni a provinciális hangulatot, az édeskés mediterrán, vagy a leegyszerűsített provence-i stílus jellemző jegyei nélkül. Ezért inkább időtállóan elegáns, már-már szoborszerű bútorokat válogattam, egytől egyig neves tervezők iparművészeti szintű alkotásait. Egyik kedvencem a kézzel faragott, csigavonalú rekamié, amely a klasszikus angol stílust idézi. Mellé egy kortalan, szögletes, ám nagyon kényelmes kanapét állítottam, reneszánsz és barokk ihletésű, modern tárgyak társaságában, Hierodes Villas, vagy Kellini kínálatából. A különleges bútorokhoz attraktív környezet illett, ezért hozzájuk terveztem a korpuszbútorokat. A visszafogott, de nem dísztelen darabok finom, elegáns hátteret adnak, kihangsúlyozva a nemes tárgyakat. A szoborszerű tárgyakon kívül a színek is hangsúlyosak: a berendezésben az elefántcsont és az ezüst dominál. Önmagában mindkettő hideg szín, ezért a fehér kárpitokon kívül dús vörös kiegészítőket válogattam hozzájuk. Miután megegyeztünk a követendő stílusban, a terek átszabása következett. A típustervek alapján épülő, háromszintes házba eredetileg szánt, pici, tagolt helyiségeket megszüntettem, sőt, még az elrontott zsaluzatú lépcsőt is újra vésettem, és különleges felületkezeléssel rusztikussá tettem. Az organikus lépcső íves hátterét gipszkartonból alakítottam ki, solnhofeni mészkőburkolata a nappali egyik fókuszpontja lett. A tér szíve a lépcsőt határoló, két rogyasztott üvegdrapéria, amely csak látványban választja el a teret. A legnehezebb feladatom a kandalló műszaki kivitelezése volt. . Ugyancsak műszaki kérdés volt az úgynevezett multiroom rendszer telepítése, amely a ház összes kép- és hangtechnikai berendezését egyidejűleg vezérli, bármelyik helyiségből. Egyetlen kapcsolással a hangulatunkhoz illő fény-képek alakíthatóak ki, hagyományos kapcsolási körökkel. A központi vezérlést üvegszekrénybe rejtettük, a kábelek a klíma berendezéseivel együtt az álmennyezetben futnak. A berendezést a legapróbb kiegészítőkig különleges, egyedi tárgyak alkotják. A színükben és formájukban egyaránt kihívó darabok ékszerszerűen elegáns, ugyanakkor visszafogott hatást keltenek a színpadias térben. A gondosan válogatott, iparművészek tervezte holmik egységes hangulatú kulisszává állnak össze minden érintett megelégedésére.
