Saját otthonuk kialakítása előtt már több tucatnyi építkezést vezényelt végig a két fiatal. S bár a lakásfelújításokban rövid idő alatt óriási rutint szereztek, első közös otthonuk berendezése különös izgalommal töltötte el őket. Munkájuk során megszokhatták, hogy a legrosszabb alaprajzú, legelhasználtabb lakás sem reménytelen eset, azaz minden helyszínből kihozható a maximum, melynek csak képzeletük szabhat határt.
Így cseppet sem volt meglepő, hogy a 12×4,5 méteres, leginkább egy hiábavaló alagútra emlékeztető, második emeleti, gangra néző eladó ingatlan láttán szemük sem rebbent. A következő heteket lázas tervezgetés, vázlatolás jellemezte, majd hőseink magabiztos bátorsággal szó szerint kibelezték az 55 négyzetméternyi, frissen vásárolt otthonukat. Gyakorlatilag egyetlen válaszfal és helyiség sem maradt az eredeti helyén. A két fiatal oly bátran vegyítette a komplementer színeket és pakoltak ellentétes tónusokat egymás mellé, mintha a festékek egy lezárt palackból szabadultak volna. A fényes felületű modern konyhabútorhoz, tűzpiros kárpitozású étkezőszékeket választottak, a lime-zöld közlekedő és a hűvös-kék hálószoba színkavalkádja valójában egy jól kitalált rend, amely a tudatos színválasztásról árulkodik.
