A spanyol életérzés vidám és sokszínű – egy csipetnyi drámával ötvözve. Az éghajlat, a tenger közelsége, az évszázados tradíciók és a család fontossága egyszerre szövi át a mindennapjaikat, és az otthonaikat.
A spanyol építészet és dizájn sok hasonlóságot mutat -jellegében és hagyományaiban – a mediterránnal, azonban megjelennek benne a francia vidéki, a toszkán, illetve a marokkói stílusjegyek is.
tradicio-spanyol-d0000DB1A99a2edcdbc64.jpg Eredeti és spanyol – közel a természethez A mediterrán hatás letagadhatatlan, hiszen a mesterek fő ihletője a tenger kéksége, a buja zöld növényzet, és természetesen a fehér, illetve a barna. Az alapszínek közé tartoznak a meleg terrakotta vörösei és a narancsos árnyalatok, amelyek főleg a burkolatokban, illetve a falakon köszönnek vissza. Örök kiegészítőnek számítanak az agyagedények – akár a padlóra helyezve -, a kovácsolt vasból készült tárgyak – akár bútorok -, illetve a gyertyatartók és a fafaragások, valamint a fényes rézedények. Otthonaikra az egyszerűség, a nagyvonalúság és a természet közeliség a jellemző. A bútorok tipikusan fából készülnek, és csak minimálisan díszítettek. A rusztikus dizájn részeként pedig látszanak az illesztések – vagyis a mesterek munkája.
spanyol3-d0000DB1B1990c2b3b41c.jpg Modern és spanyol – légies könnyedséggel A spanyol polgárháború (1936-39) után az ibériai ország társadalma hatalmas változásokon ment keresztül, míg lépésről lépésre eltudta magát fogadtatni a nemzetközi közvélemény előtt, és az 1960-as évektől egy máig meredeken emelkedő gazdasági fejlődés pályájára állt. Azonban a szellemi és kulturális élet fellendülése már a 40-50-es években elkezdődött. A társadalmi változások pedig hatással voltak az otthonokra is. A hagyományokat és az alapjegyeket megtartották ugyan, a drámaiságot viszont csökkentették, vagy legalábbis kicsit háttérbe szorították. Az erős színeket – a bordókat, barnákat, vöröseket – a sok fehérrel és világos árnyalatokkal kombinálva a berendezés könnyedebb, légiesebb lett.
