Olyan házat szeretnénk…

„Egy olyan házat szeretnénk, ahol a mai anyagok, belsőépítészeti megoldások mellett jelen van annak a régi villának a hangulata, amiben felnőttünk. Egyszóval igazi békebeli polgári hangulatot mai köntösben. Modern terek és antik bútorok jó arányú keverékével, konzervatív stílusban…”

Ez volt az a kezdeti, igen határozott instrukció, amit első telefonbeszélgetésünk alkalmával a tulajdonosoktól kaptam. Bár eddigi munkáim során egészen más jellegű enteriőrök kerültek ki a kezem alól, e az első találkozás – az akkor még csak szerkezetkész – háznál meggyőzött arról, hogy egy ilyen kihívás elől az ember nem futamodhat meg. Mert egy félkész ház kihívás a javából, tulajdonosnak, tervezőnek egyaránt.

A gyönyörű környék, a gyerekek iskoláinak közelsége, a szintenként 100 négyzetméteres alapterület, a jó méretű kert és teraszok, nem utolsósorban pedig az a biztos megérzés, ami elfogja az embert, ha megtalálja azt a bizonyos „igazit”, mind megvoltak ennél a háznál. De ott voltak mellette a hátrányok. Az ablaktalan, kizárólag tárolónak, garázsnak, gépészeti térnek szánt, óriási méretű alagsor. Az apró helyiségekre szabdalt, így sötétnek tűnő földszint. Az egy légtérből álló emelet, ahol három szobának, két fürdőszobának és egy nagyméretű gardróbhelyiségnek kellett megtalálni a legideálisabb elrendezést. A család mérlegelt, végül úgy döntöttek, belevágnak.

És elkezdődött a tervezés… Hova kerüljenek a kabátok, ha valaki autóval érkezik, majd a garázson keresztül jut az emeletre? Hol a helyük, ha gyalogosan a főbejáraton át jut ugyanoda? Jó az, ha a dolgozó egy légtérbe kerül a nappalival? Ilyen és ehhez hasonló kérdések százait beszéltük át, mire – mindenki nagy megelégedettségére – megszületett a végső alaprajz.

A földszint teljesen átalakult, rengeteg falat lebombáztunk, így kitárult a tér. Az előtérbe lépve, a nappalin keresztül átlátunk egészen a kertig. A nyitott lépcsőház hat méter magas üvegablakán szinte egész nap ömlik be a fény, a mészkővel burkolt lépcsőt különlegessé teszi a szőnyegszerű, valódi faberakás és a mellette beültetett növények. Lerakott cipőket, fogason lógó kabátokat sehol sem látni. A titok egy egészen kicsi gardróbhelyiség a bejárat mellett. Itt helye van mindennek, sapkáknak, sálaknak, táskáknak, cipőknek, a gyerekek iskolatáskáinak…

Sokáig kérdés volt, hogy kerüljön-e ajtó az előtér és a nappali közé. A döntés akkor született meg, amikor elkészült a padlóburkolat. Az egész szinten, diagonálban, toldás nélkül lefektetett egzóta svédpadló látványa ugyanis annyira impozáns volt, hogy a család egyöntetűen az ajtónélküliség mellett döntött.

A nappali központi látványeleme már az előtérből is jól látható. A mészkővel burkolt, óriási tűzterű kandalló egyszerűségével hívja fel magára a figyelmet. Stílusában ezt követik a minden sallangtól mentes, fehér, a Natuzziban vásárolt bőrkanapék. Bár meglepő, de a játékasztal sem díszlet, valóban játszanak rajta.Az első bútordarab volt, amit  a család megvásárolt, én már csak a helyiségeket építettem köré, amolyan „gombhoz a kabát” stílusban. Az egyedileg tervezett, letisztult vonalvezetésű, fiókos tárolóbútorok számtalan, napi gyakorisággal használt társasjátékot rejtenek. Nem véletlenül kerülhetett a dolgozó a nappalival egy légtérbe, hisz amikor mindenki otthon van, a szülők már nem használják. Szintje egy lépcsőfokkal magasabban van, ezzel erősítve a funkciók elkülönülését.

A ház azon ritka új építésű épületek közé tartozik, ahol a megszokottnál nagyobb belmagasság lehetővé tette a szintemelést, a tér mégis nagyvonalú maradt. A régi hatású íróasztalt a hozzá tartozó könyvszekrénnyel a LineAntikánál vásároltuk. Stílusuk annak a bizonyos gyerekkori villának a hangulatát idézik, mégis harmonikusan illeszkednek a nappali berendezéséhez.

A túloldalon álló, falba épített könyvespolc igazából a vendégvécé és a konyha ajtajának takarására született. Tömör hatását oldja a szemmagasság felett vízszintesen elhelyezett, az előtér kör alakú ablakára rímelő faláttörés. Maga a fal gipszkartonból épült, de a polcok és az áttörések tömör dió faburkolatot kaptak. Ennek elkészítéséhez rengeteg segítséget kaptam Veress Tamás Edvárdtól. Ő volt az, aki a ház összes egyedi bútorának tervezésében és gyártásában profi módon közreműködött.

Egyedileg készült az étkező diófurnéros tálalószekrénye is, amely épp csak egy tányér mélységű, de olyan pontosan megtervezett beosztású, hogy minden megtalálta a helyét, amire csak egy nagycsaládi vacsoránál szükség lehet. Az óriási étkezőasztalról semmiképp nem lehetett lemondani, hisz ezeken a vacsorákon legalább tizenkét személynek kell helyet szorítani.

Kétszárnyú üvegajtó került a konyha és az étkező közé. Rendszerint nyitva áll, de mégis adott a lehetőség a konyha szeparálására. A konyhabútor funkcionális elrendezése a ház asszonyának precíz, jól átgondolt instrukciói alapján született. Ahogy az egész házban, itt is a magas minőség volt az irányadó. Ezt tükrözik a magasfényű bútorfrontok és munkalap, a beépített Miele gépek, de még a padló valódi mészkőburkolata is. A házban uralkodó neutrális színvilág – barnák, bézsek,fehér és ekrü – itt is megjelenik, tökéletes egységet alkotva a
többi helyiséggel.

Az emelet kicsit más világ. A család rendszeretete itt is meghatározó, de a szülők hálószobájában megjelenő vörösek, puha szőnyegek, díszpárnák, a körbefutó diófa falburkolat és a rejtett hangulatfények jóval intimebb hangulatot teremtenek. Ez az intimitás jellemző a hozzá tartozó fürdőre is. A kétszemélyes Duravit kád, a szobaszerű berendezés és a rengeteg növény is mind ezt erősíti.

Az emeleten két olyan szoba is van, aminek láttán nem kell sokáig gondolkoznunk azon, vajon ki a lakója. Világos fenyőbútorok, sárga falak, színes vászonfüggönyök, babzsák fotelek, egyértelmű, hogy gyerekszobáról van szó. A polcok mellett jutott hely fiókoknak és zárt tárolószekrényeknek is, így az egész házat meghatározó rend itt is fellelhető.

A 2×4 méteres gyerekfürdőt elég nehéz volt berendezni, de végül lett helye a Ravak Avocado kádnak, az egymással szembefordított vécének és bidének, az egyedileg gyártott mosdószekrénynek és még egy zuhanyfülkének is. A szennyes ruhák az emelet előteréből egy szekrénybe rejtett szennyesledobón keresztül az alagsorban kötnek ki, ott kapott helyet a mosókonyha, közvetlenül a garázs és a gépészeti tér mellett. Ugyanitt az eredetileg tárolónak szánt helyiség borospincévé alakult át, ahol a családfő borgyűjteménye is méltó módon tárolható. Hosszas tervezgetés után végül egy szauna és a hozzá tartozó pihenő- (szükség esetén vendég-) szoba és fürdő is ide kerülhetett.

A kivitelezők időnként fogták a fejüket, amikor a kis szellőzőablakokat óriási, eltolható, kertbe kivezető üvegajtók váltották fel, de a végeredmény magáért beszél…

Nemrég találkoztam a ház asszonyával. „Még mindig nincs teljesen kész, de nagyon szeretjük, semmit nem csinálnánk másképp…” Kell ennél több egy tervezőnek?