A vidéken lévő, jó méretű polgári ház a maga patinás megjelenésével, tágas tereivel, nagy belmagasságával nyerte
A vidéken lévő, jó méretű polgári ház a maga patinás megjelenésével, tágas tereivel, nagy belmagasságával nyerte meg a fiatal párt, akik korábban egy 60 négyzetméteres panellakásban laktak. Csakhogy a 30-as évekbeli épület felújításra szorult és a funkcióit is újra kellett gondolni, és persze berendezni. Mindezzel a Müller Mónika Enteriőrt bízták meg. – Izgalmas feladat egy ódon hangulatú házba életet lehelni – mondja Mónika. – Szerencsére jó adottságú és térelosztású volt az épület, így elhanyagolható falmozgatás mellett valóban csak a funkciók helyét kellett jól kitalálni. – Milyen elképzelések megvalósítását kérték a megrendelők? – Otthonos, mértékletesen színes, kényelmes, polgári, meleg hangulatú és berendezésű házat kértek, ami nagyobb családi összejövetelek lebonyolítására is alkalmas. – Mi mindent alkalmaztál munkád során, melynek eredményeként ezek a kellemes enteriőrök megszülettek? – Nem mondanám, hogy minden ment, mint a karikacsapás. Az utcára néző homlokzati fronton, amelyet három békebeli méretű ablak szab három egységre, eredetileg is három, ablakonként egy-egy, önálló funkciójú helyiséget terveztem. Eszerint a bejárat mellett a családfő dolgozószobáját a szülői háló-gardrób követte, végül az önálló fürdővel rendelkező gyerekszoba zárta a sort. Amikor ezzel együtt minden tervet véglegesítettünk, kedves esemény bonyolította a helyzetet, újabb gyermek „kopogtatott”, így újra kellett gondolni a helyiségek funkcióit, minthogy a már meglévő gyerekszoba mellé kívánkozott az új jövevény szobája. A családcentrikus megrendelőkkel egyetértésben a dolgozószoba és a szülői háló részleges összevonásával szorítottunk helyet a második gyerekszobának. Az így kialakított szülői birodalmat a gardrób-dolgozó-háló hármasa osztja. – Milyen rendezőelv szerint határoztad meg a további funkciókat? – A ház másik, kerti frontját egy íves kialakítású, eredeti balusztráddal határolt terasz zárja. Egy percig sem volt kétségünk afelől, hogy ez a ház legideálisabb része a közösségi terek berendezéséhez. Hiszen a nappali hosszát faltól falig a teraszhoz igazíthattuk, ennek egyik oldalán a konyha-étkező közös tere kapcsolódik, a másikon pedig egy L alakú közlekedőből a szülői fürdő és a vendégvécé közelíthető meg. Az eredetileg szenespince szerepét betöltő alagsor is innen nyílik, ám új funkciót nyerve ezúttal a gépészetet és a háztartási helyiséget rejti. – A nappalitól szeparált, a dupla szárnyú ajtóval összenyitható konyha-étkező barátságos kialakítású és elegáns berendezésű lett. – Célunk is volt, hogy a szobányi alapterületű helyiségben kényelmes helyet kapjon a nyolcszemélyes étkezőasztal és a háziasszony „munkahelye”, a konyha is, mert gyakran gyűlik össze itt a tágabb család. A térbe helyezett főzőszigettel, illetve a konyhabútort L alakban lezáró bárpulttal pedig a háziasszonyt „kapcsoltam be” a vendégség forgatagába. Az étkező és a nappali összekötő eleme az impozáns ajtón kívül a közös falba épített kandalló is. Ennek ötletét az adta, hogy a ház egyik kéménye a két helyiség közös falában húzódik, gondoltunk egy merészet, és egy áthidalóval ebbe a falba helyeztük a mindkét oldalán üvegajtós kandallót. Így mindkét helyiségben egyszerre élvezhető a tűzvarázs, és egyúttal vizuális kapocs is a két helyiség között. – Mi volt a vezérelve a bútorok, berendezések kiválasztásának? – Nagyon leegyszerűsítve, az időtállóan modern polgári kényelem, egy-egy látványelem, nemes anyagok és szép részletek. A konyha-étkezőnél az egyes funkciókat különböző optikai eszközökkel különítettük el egymástól. Ilyen például a két mennyezeti tapétabetét, illetve az asztal alatti, szőnyeget szimbolizáló parketta-sziget is. Az anyagválasztás során a tradicionális, kissé gyarmatias hatású fafelületeket kombináltuk bőr- és festett üveg betétekkel, valamint a zöldesen irizáló üvegmozaikkal. – Aligha volt egyszerű a nappali berendezése a sok nyílászáró miatt. – A nappali minden falán találunk legalább egy nyílászárót, ráadásul itt vezet a ház két szárnyát összekötő fő közlekedési út is. Emiatt egyértelmű volt, hogy a bútorokat a faltól távolabb kell elhelyezni és a helyiség fő látványosságára, a kertre néző üvegfelületek irányába kell fordítanom a kanapékat. Ez az elrendezés további formabontó megoldást indukált, nevezetesen a tévét az üvegfal kellős közepébe kellett állítanom. A fixen rögzített üvegfal két oldalán pedig a teraszra vezető tolóajtókat építettük be. Itt süppedős, meleg tónusú, bársonykárpittal bevont fotelszékek és oldott formájú, franciás hangulatú, otthonos színű kanapék szolgálják a háziak kényelmét. A nappali, méretei okán, megengedi a finom stíluskeverést, eklektikát. – A szintén szobányi méretű fürdőszoba is megérdemli a figyelmet! – A fürdő fő attrakciója, a kertre néző üvegfelület egyúttal a rendhagyó elrendezést is sugallta. A kádat és a zuhanyfülkét középre ültettük, a kádat megtámasztó pengefal egyúttal a zuhanyfülke egyik fala is, s a fülkébe mindkét oldalról beléphetünk. – A gyerekszobák kissé eltérnek a visszafogottan elegáns, kényelmet, otthonosságot sugalló, polgári hangulatú enteriőröktől. – Értelemszerűen, hiszen a gyerekek még az élénk színek között érzik jól magukat. Ám itt is az alapokat, a tapétát, a parkettát semleges színűre hangoltuk, inkább a kiegészítőkkel vittünk friss, markáns árnyalatokat az enteriőrbe, hogy a későbbiekben ezek igény szerint cserélhetők legyenek. Lakáskultúra 2011. június