A Szilágyi házaspár derűsen emlékszik vissza arra, hogy amikor beköltöztek az otthonukba, az korántsem volt ilyen lakályos, mint most. Időbe telt, mire a gyerekekkel együtt „belakták” a házat.
A 400 négyszögöles, gondozott füves területről a rajta álló, impozáns családi ház láttán nehéz elképzelni, hogy a hely egykor lucernás volt. Vendéglátóink még egygyermekes családként vágtak bele az építkezésbe, és hét hónappal később már be is költöztek az új otthonukba.
Olvasói otthonok
Családi harmónia Dunakeszin
Dunakeszi egyik régi negyedének egyik nyugodt, csendes utcájában bukkantunk rá erre a háromszintes házra, amely egy kétgyermekes családnak ad otthont.
– Mindenképpen egy tágas, világos életteret szerettünk volna, nagy ablakokkal, illetve egy, a nappalitól jól elkülönülő hálórészt – idézi fel Tibor az alapkoncepciót. – A vállalkozásunk akkoriban még gyerekcipőben járt, nem tudtuk, mit hoz a jövő, de az irodának is helyet kellett szorítanunk a házban – magyarázza. – Az is fontos szempont volt, hogy ha gyarapodik a család, akkor is mindenkinek legyen külön szobája.
Andi és Tibor derűsen mesélik: anno korántsem volt ilyen lakályos a házuk, mint most, hiszen „hozott bútorokkal” kellett gazdálkodniuk. Időbe telt, mire kedvük és ízlésük szerint berendezték, és kényelmesen belakták az új otthonukat. – Mind a ketten nagyon szeretjük a régi bútorokat – folytatja a férj. – Nem feltétlenül az antik darabokat, sokkal inkább azokat, amiknek saját történetük van.
– Sok mindent mi terveztünk és készítettünk a házban, hiszen az ember egészen máshogy viszonyul a saját keze munkáját dicsérő tárgyakhoz. A teraszon lévő külső lámpákhoz például maradék cserepeket használtunk fel, a kandalló köré Tibor húzta fel a falat, az egyik barátja segítségével, a nappalit ékesítő színes maszkokat pedig az anyósom készítette nekünk. Mindet ő maga faragta és festette – meséli Andi. – Nyitott, amerikai típusú konyhát szerettem volna – mutat körbe aztán.
– A bútorok helyét Tibor találta ki, az egyes alkatrészeket pedig az egyik népszerű lakberendezési áruházban vettük. Sok időt töltök itt, mert mindennap főzök, annak pedig külön örülök, hogy bőven van hely a munkaasztalon, mivel a fiúk egyre gyakrabban segítenek be a főzőcskézésbe. Általában közösen vacsorázunk, és hétvégén együtt is reggelizünk – mondja immár az étkezőasztalnál, miközben a fejünk felett lógó „köteles lámpában” gyönyörködöm.
Álomotthonok
Állandó változásban: vendégségben egy családi otthonban
Egy lakást szeretni kell, attól otthonná válik. A most következő családi fészek lakói nem restek megvalósítani kreatív elképzeléseiket.
Az asztal körül sorakozó barna faszékek többsége amúgy a bolhapiacról került ide, és a zongorának is jópofa története van. – Tibor karcagi, és egy alkalommal, amikor otthon járt, a helyi újságban rábukkant az eladó zongoráról szóló apróhirdetésre. Hozzáteszem, korábban nálunk senki sem játszott ezen a hangszeren, a férjem például hegedült gyermekkorában. – De csak azért, mert nem volt zongorám! – veszi át a szót a párja. – Mindig azt mondtam: ha valaha lesz rá lehetőségem, szeretnék venni egyet, hátha valamelyik gyerek kedvet kap a zenéléshez.
Alighogy megérkezett a hangszer, a legnagyobb fiunk, Bence, máris leült elé, és elkezdett pötyögni rajta. Azóta is zenél: zongorázik, gitározik, szájharmonikázik, énekel. A zongora melletti, méretes ülőalkalmatosságról már Andi sztorizik. – Az volt a vágyam, hogy olyan kanapénk legyen, amin mindannyian kényelmesen elférünk. Németországban, a barátainknál láttunk hasonlót, és én már akkor beleszerettem. Két évre rá pedig a férjem jóvoltából meglepett vele a Jézuska… A szőnyeget korábban vettük meg hozzá, mégis egészen jól megy egymáshoz a két szín. A párnák pedig Törökországból érkeztek.
A hatalmas ablakok miatt a fűtéssel némileg gondban voltak. Alapvetően padlófűtés van a házban, a kis radiátorokat pedig a nappali ablakainak tövében lévő, tetszetős kavicságy hivatott eltakarni. A korabeli rádiót egy kedves házaspártól kapták, a faliórát viszont a kedvenc váci üzletükben vásárolták. – Van, aki ószeresnek hívja, mások antikvitásboltnak. A lényeg, hogy tele van mindenféle régi holmival.
Mielőtt ismét az udvar felé vennénk az irányt, még benézek a játszószobába. – Régen itt volt az iroda – meséli Tibor, akiről időközben kiderül: gyűjti a régi sporteszközöket. A közel 100 éves síléc és a párizsi bolhapiacról származó teniszütő csak kettő a „kincset érő” sportrelikviák közül. Az udvaron rögtön észreveszem a dézsát, és már sejtem is, hol tettek rá szert.
– Helyre kellett hozatnunk – mondja Tibor. – Végül egy környékbeli kádármester vállalta el a munkát. – A gyerekek nyáron nagyon élvezik benne a pancsolást – meséli Andi, majd hozzáteszi: a meleg hónapokban leginkább a teraszon időznek, és a szabadtéri kemencét is gyakran használják. – Az ember belép a kapun, magára zárja az ajtót, és megérkezik a nyugalom szigetére – méltatja Tibor az otthonukat. – A ház minden zugát szeretjük, itt minden megtalálható, amire szükségünk van. Ráadásul szinte az összes berendezési tárgyban benne van a saját ötletünk vagy kétkezi munkánk is.
További képekért kattints a lenti galériára!
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!
