Az 1968. évi Lakáskultúra 1. száma számos ötletet mutatott arra, hogyan lehet a legpraktikusabban elhelyezni a híradástechnikai berendezéseket.
…Életünkhöz hozzátartoznak a különböző híradástechnikai berendezések. A rádió, televízió, de lassan a lemezjátszó és a magnetofon is ma már úgyszolván nélkülözhetetlen tartozékai a lakásberendezésnek. A zene akarva vagy akaratlanul végíg kíséri az emberek napját, észrevétlenül a tevékenységünk részévé válik. A készülék elhelyezése elsősorban a lakás adottságaitól, a családtagok számától és bizonyos mértékben az érdeklődési körüktől függ.
Hazánban már majdnem minden családnak van rádiókészüléke, minden harmadik családnak televíziója és minden tizedik családnak lemezjátszója.
Vannak rádió- és tv-asztalok, el lehet helyezni a készülékeket alacsony szekrénybútorokon. Kis méretű lakásokban a legcélszerűbb megoldás a készülékeket a könyvespolcba, svédfalba beilleszteni. Nagy gondot kell fordítani a készülékek és használóik kapcsolatára. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a televízió az ülők szemmagasságába kerüljön, mert így hosszabb közvetítés megtekintése után sem fárad ki a szem. Nagy képernyős tv 3-4 méterről, kis képernyősé 2-3 méterről élvezhető.
A zene az, ami nincs helyhez kötve. Követ bennünket a konyhába vagy akár a fürdőszobába is. Ha a rádióhoz póthangszoró csatlakozik, amit a lakás bármelyik részében el lehet vezetni, hangja tetszés szerint elkísér bennünket. Ugyanezt az eredményt érhetjük el a táskarádió segítéségvel is. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy állandóan ne tartsuk a konyhában, fürdőszobában sem táskarádiót, sem más készüléket, és üzemeltetés közben is úgy helyezzük el, hogy a legkevésbé legyen kitéve a hő, a pára és a nedvesség káros hatásának…
