Ki ne akarna olyan házban élni, ahol mindig abba a helyiségbe süt be a Nap, ahová szeretnénk?
Vonatkoztassunk el egy kicsit attól, hogy a legtöbb háznak állandó – északi, déli stb. – fekvése van: ha egyszer a ház képes forogni, ez a meghatározás fölöslegessé válik. Márpedig a legfőbb különlegessége ebben a forgásban rejlik. Az ívelt fenyődarabokból összeállított, tökéletesen szigetelt épület a kör alapzaton acél csapágygolyókon tud elforogni jobbra vagy balra, távirányítással vagy előre programozottan, a Nap járását követve – halkan, és másodpercenként mindössze 2-10 centimétert haladva. Ennek köszönhetően a természetes hűtés és fűtés az év nagyobbik részében roppant egyszerűen megoldható: egy napsütötte helyiséget mindig könnyebb kifűteni, nyáron pedig árnyékolók nélkül is hűvösebbé tehető az a helyiség, amelyikben épp tartózkodunk. Az már csak hab a tortán, hogy ugyanabból a helyiségből többféle kilátás tárulhat a szemünk elé. A csatornázás, víz- és villany kialakítása flexibilis technológiákkal történik, vagyis ezek működését a forgás nem befolyásolja; a ház területe 40 és 500 négyzetméter között változhat. Formájánál és kialakításánál fogva egy forgó kupolaház városi környezetben, kockaházak között több szempontból is furán nézne ki, ezért elsősorban természetközeli, erdős-bokros telkeken érdemes ilyenben gondolkodni. A klíma viszont nem befolyásolja az építést: az Egyesült Államoktól Tajvanon át szerte Európában már több száz ilyen magán-és közösségi ház épült – hegyvidéken és tengerparton is. Bár a forma alapján nem egyértelmű, egy ilyen házat bebútorozni semmivel sem nehezebb, mint egy hagyományos, „szögletes” lakást. A kész kupolához újabb helyiségeket hozzáépíteni már nem lehet, de garázs, pince és terasz kialakítása minden további nélkül megoldható. Az építőanyagot eleve úgy kezelik, hogy további karbantartásra nincs szükség, tehát a hagyományos faházakkal ellentétben itt nincs szükség rendszeres lakkozásra, pácolásra, kezelésre. Fotók: Domespace International
