Ennek a háznak nincs rendkívüli építészeti koncepciója, az érdekessége inkább abban fogalmazódik meg, hogy hagyományőrző, emberléptékű, nagyon jól lakható. A fiatal képzőművész házaspár elgondolása az volt, hogy a mintegy százötven éves, vályogfalú parasztházat eredeti stílusában fölújítja. A ház karácsonyi dekorációja is a hagyományőrzés szellemében készült el. Képriportunkban megmutatjuk, hogyan lehet természetes anyagok segítségével ünnepi hangulatot varázsolni.
boh0133-d000002282f6bcb2aaf6e.jpg Annak rendje-módja szerint statikus szakember mérlegelte a lehetőséget, s miután igent mondott, belekezdtek a munkálatokba. Sajnos – ám utólag szerencsére -, a bontáskor beköszöntött esős hét elmosta a vályogfalakat és velük együtt az eredeti elképzeléseket is. Jelzésértékű figyelmeztetés volt ez, hogy a ház alapja nem bírja el a tervezett átalakítást. Más választásuk nem lévén, elbontották a régi épület maradványait, majd az alapoktól újrakezdték az egészet, méghozzá úgy, hogy pontosan az eredeti alapokra kerüljön az új ház, amihez a bontáskor épen megmentett anyagokat használták föl. Továbbá igyekeztek mindenütt természetes anyagokat alkalmazni és a minimumra szorítani a mesterséges matériák mennyiségét. A bontott gerendákból készültek például a bútorok és a tetőtéri gyerekszobát a dolgozó-műteremtől elválasztó forgóajtó. Egy teljes helyiséget sikerült – ferde és öreg vályogfalaival – eredeti formában megőrizniük, és még a korhadásukból „föltámasztott” ajtó- és ablakkereteket is megtartották. Ez lett a ház lelke. A falak szándékosan nem egyenesek Az új falakat sem hagyták tükörsimára vakolni, pláne nem glettelni, mert számukra fontos annak a látványa, milyen mozdulatokkal készült a vakolat. A külső falakon pedig azért választották a „fröcskölt” megoldást, hogy a falélek még véletlenül se legyenek mértani egyenesek, így őrizve meg a ház jellegzetes karakterét. Ugyancsak ezt az építészeti irányvonalat követik a felhasznált anyagok: burkolatként bontott tégla, mázatlan cserép a tetőn, meszelt falak, bontott gerendák, vörösfenyő hajópadló és fürdőkádburkolat, mészkő munka-lapok és fürdőszobapult, fenyőből készült ajtók és ablakkeretek. Az aljzatbetonról teljes mértékben lemondtak, hogy a megmaradt falak lélegezhessenek és megfelelő mennyiségű nedvességhez jussanak. Ezért a hajópadlót alulról lenolajjal levédve az alsó tartógerendákat homokágyra fektették. A házban előforduló minden fafelületet olajjal és viasszal kezeltek, ennek megfelelően a tisztítószerek is teljesen természetesek. Nem csoda, ha ezek után – inkább a hagyomány és nem a divat jegyében – puritán enteriőröket terveztek egyszerű bútorokkal. Mintha kívül-belül régi lenne az egész. A ház tervezésében és ötleteik megvalósításában építész évfolyamtársuk segítette a fiatal házaspárt. Puritán díszítés az ünnepekre A ház asszonya, Bohony Beatrix grafikus és családja lakásukhoz illő, visszafogott, sőt puritánnak nevezhető karácsonyi dekorációt használ minden évben. Minthogy környezetbarátok és -védők élő fenyőfagallyak helyett száraz ágakat alkalmaznak, amelyeket damil szállal függesztenek föl a lakás egyes, szembetűnő pontjain úgy, hogy a családtagok szabad mozgását ne akadályozza. Az egyik ilyen helyet például az étkezőasztal fölött találták meg. A mennyezetről damilszállal „belógatott” száraz gallyakra aggattak néhány egyszerű, természetes anyagból, például textilből készült dekorációt. Ugyanezt a megoldást használták a tetőtérben is, ahol a gyönyörű gerendasor ad hátteret a díszítésnek. Ilyenkor előkerül a sajátos „karácsonyi” függöny, amely egyúttal a sötétítő szerepét is betölti az ünnepek idején. Az étkező asztalán pedig az elmaradhatatlan piros alma és néhány ízléses gyertyatartó fehér gyertyákkal jelzi a jeles napokat.
