A szocreált is megélt nyaraló újra a jellegzetes motívumokat viseli.
Szerencsére megmentődött néhány békebeli, eredetileg nyaraló funkciót betöltő épület a Dunakanyar üdülőövezetében is. Vendéglátóink azon kevesek közé tartoznak, akik egy ilyenben lakhatnak. Ám a történet a 90-es évek elején kezdődött, amikor a korábban szocreál vállalati üdülőnek átalakított, egyébként pedig az erdélyi szecesszió stílusában épült, valaha volt nyaraló tulajdonosai lettek. Az igényes tulajdonosok azt kérték Radnóczy Eszter belsőépítésztől, hogy maga az épület nyerje vissza a lehető legkorhűbb megjelenését, komfortfokozata pedig feleljen meg a mai követelményeknek, a modern életformának. – A bővülő család és a változó igények okán megbízóim több lépésben újították fel a házat – mondja a belsőépítész. – Milyen elvárásokat fogalmaztak meg a tulajdonosok? – Egyik legfőbb kikötésük mindvégig az volt, hogy amit csak lehet, rekonstruáljunk, mentsünk meg a régi épületből, főként a legjellegzetesebb motívumokat, mint például az eredeti „mézeskalács” fafaragású ablakdíszeket, valamint a nappaliból az emeletre vezető, gyönyörű falépcsőt. De emellett például a hátsó kertre néző, az épület kerti frontját átfogó veranda a 60-as években lerakott, autentikus bordó-bézs pepita metlachi burkolatát megtartották. Végül, az összhang kedvéért, ehhez a színpárhoz igazítottuk a veranda oszlopainak az árnyalatát is. – A több lépésben tervezett felújítás bizonyára a földszinten kezdődött. Milyen nagyobb változások zajlottak itt le? – Először a ház földszintjét újítottuk fel, tettük rendbe. Ennek egyik leglátványosabb része az eredetileg nyitott, verandaszerű folyosó, amelyet beüvegezve zárttá tettünk. A fűthető folyosó végén alakítottuk ki ugyanis a háziúr dolgozószobáját és a privát fürdőszobát, megközelítésük így komfortossá vált. A nagy belmagasságú dolgozó egyúttal a könyvtárszoba szerepét is betölti, amelyet a megrendelők ötletének megfelelően, szinte a teljes belmagasságig tölgyfa könyves szekrénnyel építettünk be. A könyvek mellett itt kapott helyet a békebeli bakelitlemez-gyűjtemény és a sakk-készletek is. Igazán otthonossá és lakályossá pedig a már korábban, a háziak által tervezett, épített kandalló teszi, melynek tölgyfa kerete a könyvszekrényekkel alkot kellemes összhangot. – A földszinti előtérből nyíló, épp szükséges méretű konyha megújulása még várat magára, ám a belőle dupla szárnyú ajtóval megközelíthető ebédlő, valamint a vele szintén dupla szárnyú ajtóval összenyitható nappali újjászületett. A megmentett régi ajtók, ablakok és azok hű másolatainak mindegyike fehér, így például az ebédlő bordó fala remek hátteret, keretet ad szépségüknek. Ebbe a környezetbe jól illik az egyedi tervezésű, kivitelezésű, régi időket idéző tálalószekrény, amely fölé díszes keretbe foglalt nagyméretű tükröt tettünk, hogy a veranda és a kert látványát behozza az ebédlőbe. Ez egyúttal a ház legkiváltságosabb helyisége is, minthogy innen nyílik az épület hosszát átfogó, hatalmas, boltívekkel tagolt veranda, pazar kilátással a kert ősfáira és a köztük megbúvó úszómedencére. A nappalit három elem – a Bösendorfer zongora, az emeletre vezető, eredeti fa lépcsősor és az épített kandalló – határozza meg, valamint a szintén eredeti állapotukban megőrzött, jellegzetes osztású ajtók, ablakok. Ebben a térben a bézs-fehér az uralkodó. A fekete zongora mellett csak az eredeti hajópadlók mélybarnájával, a kényelmes ülőgarnitúra kékje mellett a tulajdonosnő saját festményeivel teremtettünk színfoltokat. – A felső szintet látva alighanem itt igazán emberpróbáló belsőépítészeti munkálatok folytak. – Az igazán nagy átalakítás az emeleten zajlott le, ahol az egy-két beépített tetőtéri szocreál szoba mellett inkább csak raktár funkciót ellátó terek voltak. Viszont a 150 négyzetméternyi alapterületű, három méter belmagasságú tetőteret vétek lett volna kihasználatlanul hagyni. Annál is inkább, mert a földszintet a közösségi funkciót ellátó terek foglalták el, így az emelet szinte kínálta magát a privát szféra kialakításához. Itt valóságos „falnagytakarítást” kellett végeznünk, hogy az eredetileg felszabdalt tetőteret szellős, áttekinthető, tágas, maximálisan kihasználható helyiségekké alakítsuk. A felújított falépcső egy tágas előtérbe torkollik, amelyből a szülői háló, mellette a szobányi méretű fürdőszobával, valamint a gyerekek izgalmas és romantikus lakosztálya nyílik. Lakosztály, mert az épület jellegzetes, mintegy negyven négyzetméternyi alapterületű „tornyocskáját” foglalja el. Itt is a szimmetrikus osztást alkalmazva egy közös előtér két oldalán egy-egy téglalap formájú szoba található, amelyeket épp nyújtott formájuk okán jól lehetett funkciónként tagolni tanuló, háló és hobbi/játszó részekre. A kényelmesen tágas, egyébként puritán berendezésű szülői háló enyhén ferde falsíkját – rajta a ház oromzatát díszítő fafaragásokat láttató, eredeti ablakkal – keretbe foglalva mint díszítőelemet kapcsoltam a térhez. – A ház berendezésénél pedig stílusosan visszafogott, polgári életérzést sugalló, tehát semmiképp sem modern bútordarabokat, szőnyegeket, textíliákat használtunk, ezzel is erősítve a ház felújítással megőrzött patináját. A hangulatos helyiségek láttán úgy véljük, hogy ezt teljes mértékben sikerült elérnie Radnóczy Eszter belsőépítésznek az igényes és jó ízléssel megáldott megrendelőkkel karöltve. Lakáskultúra 2011. május