A tulajdonosok vidéki házuk felújításakor egyszerre akartak pihenésre és a nagycsaládi összejövetelekre alkalmas, kényelmes, tágas nyaralót, miközben az eredeti parasztház hangulatához és kortárs festményeikhez is ragaszkodtak. Nézzük meg, hogyan teljesült az elképzelésük.
Két és fél éve már, hogy először ültünk le ennek a vidéki háznak a tulajdonosaival beszélgetni azokról a tervekről, álmokról, melyek beteljesülésében felelős szerepet kaptam. Mert mindig nagy felelősség mások elképzeléseinek a megvalósítása, de roppant izgalmas is, ez a lakberendezői munka egyik szépsége. A kérés a következő volt: „Szeretnénk felújíttatni ezt a remek adottságokkal rendelkező kőházat, a lehető legszükségesebb változtatásokkal, az elkerülhetetlen tetőcserével úgy, hogy az épület megőrizhesse semmihez sem fogható atmoszféráját.” Első hallásra nem tűnik túl nagy kihívásnak, de ha jobban belegondolunk, az autentikus felújítás a legnehezebb feladat. A ház valóban nagyszerű adottságokkal bírt, és számomra az is egyértelmű volt, milyen változtatások megengedhetők és melyek azok a részek, amelyekhez vétek lenne hozzányúlni. Így alakult ki a földszinti fürdőszoba előtti gardrób, valamint a lépcsőházszerű padlásfeljáró helyett a nappali felé nyitott, kétkaros lépcső. Továbbá létre kellett hozni egy fürdőt a szülői lakosztály részeként, ez az épület hátsó traktusában álló bővítményben kapott helyet. Nem nyúltunk viszont a nappali teréhez, mindössze a beépített tetőtér alátámasztására szolgáló tölgygerendákat állítottuk a térbe. Az anyagok tekintetében nagyon hamar közös nevezőre jutottunk a tulajdonosokkal, ezek teljes mértékben egyeztek az ő elképzeléseikkel, ízlésükkel. Mindössze annyit kértek még tőlem, hogy vezessem a kezüket a felújítás során és segítsem őket abban is, hogy a megfelelő kiegészítőket megtalálják. Az építkezés végére már annyira összecsiszolódtunk, hogy a berendezés minden darabjáról biztosan tudtam, elnyeri majd tetszésüket. Egyik este, egy palack bor mellett szóba került a házigazda kortársfestmény-gyűjteménye, melynek fontos szerepet szántak az épületben. Mivel a képek egy része folyton úton van, kiállításról kiállításra, ezért csak egy albumban nézhettem meg őket. Sorra vettük, melyek azok, amelyeket mindenképp maguk körül kívánnak látni, s ez a lista már jó kiindulási pont volt számomra is. Az alsó szinten minden festmény meghatározó szereppel bír, egyik témája, másik mérete okán is. Komoly kihívást jelentett ezeket a képeket úgy beleszőni a térbe, hogy megmaradjon annak autentikus jellege. A koncepció tehát meg volt: alul hagyományos anyagokkal, míg a tetőtérben modernebb formákkal dolgozhatok, tudva, hogy e kettőnek harmonikusan kell illeszkednie. Szerencsére a kivitelezővel, Csécs Róberttel és alvállalkozóival, valamint az épület felújítási terveit készítő építésszel, Kerner Gáborral összhangban és egyetértésben tudtunk dolgozni. Mondanom sem kell, ez a harmonikus közös munka érződik a végső formájukat elnyert tereken is. A ház a család életében, ahogy a bevezetőben már jeleztem, nem pusztán a nyaraló szerepét hivatott betölteni. Három gyermekükkel a fővárosban élnek, s a városi lakás bővítése vagy nagyobbra cserélése helyett döntöttek úgy, hogy inkább a vidéki házat hozatják rendbe. Így az nemcsak egy egyszerű hétvégi ház lett, hanem a nagycsalád ünnepei és a baráti összejövetelek helyszíne is. Éppen ezért az épületet alkalmassá kellett tenni arra, hogy sokan és kényelmesen lakhassák. Mindezt a nappali méretével és beosztásával, valamint a tetőtéri hálószobák számával tudtuk elérni. Egy ekkora átalakítás rengeteg kiadással jár, és nem kérdés, hogy a költségek nagyobbik hányadát maga az építkezés viszi el. De ez így van rendjén, mert az a legfontosabb, hogy a beépítésre került anyagok megfelelő minőségükkel hosszú ideig szolgálják a tulajdonosokat. Ennek persze egyenes következménye, hogy a berendezésre mindig kevesebb jut, mint eleinte terveztük. Itt azonban sikerült olyan ésszerű kompromisszumokat kötnünk, hogy a költségvetés keretein belül maradva sincs hiányérzetünk a végső képet illetően. Ezért döntöttünk az IKEA konyhája és más alapvető bútorai mellett, melyeket remekül sikerült ötvözni távol-keleti bútorokat forgalmazó kereskedések kínálatából, valamint bolhapiacokról származó darabokkal. A már meglévő, külföldi utakról hazakerült szőnyegekhez, takarókhoz és batikolt textilekhez pompásan illenek a Drapéria Design provence-i hangulatú lenfüggönyei. Az utólag beépített, tartófunkcióval bíró öreg tölgyfa gerendák rusztikus felületéhez választottuk a hajópadló jellegű, repedezett hatású parkettát. A kandalló párkánya és a ház beépített bútorai, polcok, szekrények mosdópultok egy helyi asztalosmester, Réti Tibor munkái. Ő készítette az öregített tölgy konyhapultot is, amely komplett egységbe fogja a konyha mindhárom „szigetét”. Egybefutó felületek kialakítására nem volt módom, mivel a régi vincellérház 70 cm vastag falaiban mindössze 70 cm magasságban lettek beállítva a zsalugáteres ablakok (a manapság szokásos 95-100 cm-es párkánymagasság helyett), ezért az ablakpárkánnyal egybefutó alacsony pulttal tettem jobban hasznosíthatóvá ezt a részt. Legnagyobb elismerésnek azt tartom, hogy a ház a kívánalmaknak megfelelően funkcionál, ezt igazolják az eddig megrendezésre került családi és baráti összejövetelek. Lakáskultúra, 2011. október A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! , és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!
