Mit tehet a lakberendező, ha hobbija a gyűjtögetés? Kézenfekvő a döntés,
hogy a használhatatlannak tűnő „kincsekből” építi meg a nyaralóját. Az egyes tárgyak elkészültét, átalakulását olvasóink is nyomon követhették a Reforma rovatunkban, most láthatják őket egymás társaságában.
A dobozszerű, 40 m²-es kis ház már a hetvenes évek óta áll a Duna partján az óriásfák alatt. Ebben töltöttem gyerekkorom összes nyarát, így amikor egy éve tulajdonosai lettünk, örömünkben azt se tudtuk, mihez kezdjünk vele.
Újítsuk fel, bontsuk le? Meglátva az építkezés költségvetését, a felújítás mellett döntöttünk. Hosszú távú terveink között szerepel egy új ház építése, de a Duna-parti nyaralásokat addig sem akartuk nélkülözni. Teljes őrültség egy papírvékony falú, alap nélküli, negyven éve épült betonyp házba akár egy fillért is beleölni, de hát az érzelmeknek mégsem lehet parancsolni. Belevágtunk a felújításba, és zászlónkra tűztük a jelszót: költségminimalizálás!
Elhatároztuk, mindent magunk csinálunk, csak azokra a munkálatokra hívunk mesterembert, amikre feltétlenül szükséges. Ilyen volt az elsőként megcsináltatott új tető és a teraszfedés. Az eddig szabadon álló terasz fölé tető került, ezzel is megnöveltük a használható négyzetmétereket. A régi konyha helyén hálószoba lett, a konyhát pedig száműztük a nappaliba. Bár csak egy fal másik oldalára kellett áthelyezni a vizet, ehhez szükség volt egy vízvezeték-szerelő segítségére. Néhány új konnektor kialakítását is inkább szakemberre bíztuk.
Amikor mindez elkészült, kezdődhetett az „igazi” munka. A legköltségkímélőbb módja egy felújításnak, ha az ember lefesti meglévő dolgait. Érdemes szabadon gondolkodni és a kivitelezhetetlennek tűnő ötleteket is kipróbálni. Mi a fürdőszobánál kezdtük. A régi, kopott csempe volt az első, ami új színt kapott. Munkáim során már tapasztaltam, hogy nincs olyan felület, amit ne lehetne lefesteni, csak meg kell találni hozzá a megfelelő festéket. Így lett a csempe egy része fehér, más része pedig sötét acélszürke. Annyira belejöttünk a festésbe, hogy nem álltunk meg ennél, szürke lett a plafon és a vécétartály is.
Nagyon zavart a kopott hajópadló látványa, de a csiszolással járó port és elképesztő mennyiségű munkát nem nagyon szerettem volna, így hát a csempénél jól bevált festékkel lefestettem azt is. Először csak próbaképpen a fürdőnél, majd amikor kiderült, hogy tökéletes megoldás, az egész ház padlója fehér színt kapott. A végeredmény gyönyörű. Könnyed, „lebegős” lett tőle az összes helyiség. Már egy éve használjuk, és nyugodt szívvel javasolhatom bárkinek, hisz nem kopik, jól tisztán tartható a megszokott padlóápoló szerekkel.
A konyha következett. Nem akartam hagyományos fallal elválasztani a nappali résztől, így kapóra jöttek felhalmozott „kincseim”. Régi szekrényajtók, redőnytokok, fiókok összeépítéséből izgalmas struktúrájú parapetfal született. Férjemmel ketten dolgoztunk rajta, és amikor elkészült, úgy éreztük, ezek után már nem létezik számunkra lehetetlen feladat! A bútorozást megoldottuk a meglévő, egyszerű laminált bútorlapból készült konyhaszekrényekkel. Kicsit átértelmeztük őket, hisz a régen faliszekrényként használt darabokat – a fürdőnél már jól bevált – acélszürkére festettük, majd a padlóra állítva egymásra raktuk őket. Két szekrény közé pácolt fakeretet építettünk be, így a mikrónak is lett helye. Csempét nem használtunk, de hogy a fal mosható legyen, a gáztűzhely körül lelakkoztuk, majd kedvenc családi receptjeinket lakkfilccel felírtam rá. Tökéletesen tisztán tartható, lemosható felületet kaptam.
A hálószobának szánt, eddig konyhának használt helyiség azonban feladta nekünk a leckét. Plafonja és falai annyira rossz állapotban voltak, hogy az egyszerű festés nem oldotta volna meg a problémát. Akkor jött a gondolat, hogy ha nem tudjuk eltüntetni a foltokat, csempemaradványokat, egyszerűen fedjük el. Így került vízszintesen fektetett faburkolat a falra és textil a mennyezetre. Valószínűleg nem javasoltam volna egy megrendelőmnek sem, hogy kárpitozza be a kétméteres belmagasságú szoba mennyezetét, mivel az amúgy is alacsony magasságot ez még jobban összenyomja, de itt bevált. Kuckós hangulatú, otthonos hálószoba lett a régen főzésre használt helyiségből. Berendezése nagyon egyszerű, a raklapból készült ágyból, egy lomtalanításból előkerült, kávészsákkal lefüggönyözött könyvespolcból és öcsém régi, kidobásra ítélt komódjából áll.
A gyerekek szobájába sem került túl sok bútor. Hangulatát a fürdőből már jól ismert szürke adja, ami megjelenik a plafonon és körben a falon lábazatként végigfuttatva. Szekrényük, egy pincéből előkerült öreg konyhaszekrény ajtajára brit zászlót festettem fel. Az ágyak már gyerekkoromban is itt voltak. Azzal, hogy fejrészüket fehérre festettük, egészen megfiatalítottuk őket.
A nappali sem túlbútorozott. Az interneten vásárolt fehér kanapé előtt egy régi orvosi szekrény és néhány deszka összeépítéséből született dohányzóasztal áll. A modern vonalú forgószék évekig kereste helyét pesti lakásunkban, végül itt találta meg. Az egyetlen újonnan vásárolt darab a házban az óriási íróasztallámpa formájú állólámpa, ennek sajnos nem tudtam ellenállni.
Kedvencünk mégis leginkább a terasz. Az egyszerű betonpadlóra festett csíkozás a csónakházak hangulatát idézi. Nem véletlenül került ide a karosszékek mellé egy kanapé is, hisz ez a helyszíne a baráti összejöveteleknek, délutáni ejtőzéseknek, órákig tartó étkezéseknek, egyszóval mindennek, ami egy nyaraláshoz elengedhetetlen.
Elméletileg a ház kész, de gyakorlatban folyamatosan változik. Többek között erről is írom blogomat, hátha mások is kedvet kapnak egy kis építkezéshez gyakorlatilag a semmiből.
